Neked vannak visszatérő álmaid?
Ez egy olyan álomfajta amit időről időre újra álmodsz és amikor felébredsz, annyira valóságosnak tűnik, hogy tovább él benned, veled. Napközben is eszedbe jut, olyan mintha már átélted volna, mintha ez veled már megtörtént volna, déja-vu, elkezd éberen tovább foglalkoztatni a téma, a látomás.
Fehér ruhában vagyok. A föld, ahol ülök vörös. Olyan mintha téglaporos lenne. Nincsenek betonutak, járdák, csak fák. Pálmafák és olajfák. Törökülés vagy lótuszülés, ... és csak jönnek és jönnek az emberek. Fiatalok, öregek. Azt hiszem valami tanító vagyok, inkább gyógyító. Napbarnított a kezem. Csontos. Lila a szám. Csak beszélgetek aztán megérintem az embereket, nőket, férfiakat, gyerekeket és ők továbbmennek. Mindig mindenki mosolyog. A fejem is fehér lepel borítja, akár Teréz anyáét.Nem fehér emberek vesznek kórül. Indiaiak. Délután sok a gyerek körülöttem, tábla van az egyik kezemben és krétával írok rá. Meggyőződésem, hogy angolul tanítok.
India, indiai, a hely az emberek. A férjemnek egyszer kijelentettem, hogy ez az a hely, ahova SOHA nem fogom elkísérni. Lehet, hogy azóta ez a visszatérő álmom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése