Egy ideje gondolkodok rajta. És lassan túl vagyok a 100. gyakorláson. Tudom, hogy jó nekem. Tudom, hogy segíthetek, hogy más is elfelejtse a fájó hátát, a derekát vagy éppen a fejfájást. A frontérzékenyek is egyszer kipróbálhatnák a módszert, mondjuk szigoruan gyógyszer helyett.
Csak ültem az asztal mellett és figyeltem. Ők, 49 évesen váltottak országot. Azt, hogy hazát, mégsem mondhatom. De házat igen. És megtanult egy új szakmát. Ma, 25 évvel később is megél belőle, és a legfontosabb, hogy szereti is, amit csinál. Ők csak ketten vannak. Mégis meglépték.
Zakatol a 49 és az új szakma a fejemben. Egy ideje már másra sem tudok gondolni. Amióta megláttam a hirdetést, hogy amerikai vendégoktató, indiai származásu, Magyarországra jön. A képzés angol nyelven folyik, tolmácsolással. Mire végzek, jövő szeptember. DE!, mert mindig van egy de, a képzés ára horribilis. És dollárban kell fizetni.
És ...! Na ezt az ÉS-t kellene kitalálni egy hónap alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése