Szinte hihetetlen, hogy már elrepült az év fele!
Még nem sikerült átállnom, az itthon töltött 72. órában már 3 órás jóga workshopon voltam, ahol mellkast nyitottunk. Kellett már ez a jóga nagyon, de az esti sporttól éjfélig voltam "bagoly". Fél ötig aludtam, ... aztán Bovarynét néztem.
Nézem a margaréta csokrot az asztalon, a málna, banán, barack hármasát a gyümölcskosárban, a friss levendula illatát szippantom, és gondolkodom.
Itt van ez a szociális háló a Facebook! Jelen vagyok én is rajta, sőt szoktam feltölteni ezt azt, azaz aktív vagyok. A 23 éves lányom, aki éppen vizsgára készül, egy mozdulattal deaktiválta magát. Minden tiszteletem. Ő azt mondja, hogy ha rákattan ő, te vagy én akkor perceket, órákat képes eltölteni, a hírek böngészésével, a fényképnézegetéssel, a nagy semmivel tulajdonképpen. Őszintén szólva, én a tanítványaimmal is itt tartom a kapcsolatot, házikat is ide írnak, üzenetek mennek oda-vissza.
A közös kedvenceink, azok a szülők, akik a 40+, 50+ gyermekeik összes képét nyilvánosan kommentálják. Ezen szülők közös tulajdonsága, hogy még nem nagyszülők ... és szerintem nagyon magányosak. Máskülönben nem olvashatnánk mondjuk egy portré alatt, hogy Marici, ma itt volt a tévészerelő, de nem tudta megjavítani, holnap új készüléket veszünk Mámáci és Tátáci. Voltam a piacon, találkoztam Julcsi nénivel, azt mondja, fekete hajjal jó a profilképed, Anya. És a többi, és a többi ... Mondjuk, szerintem intelligencia kérdése, hogy a felnőtt gyerek elmondja az idős szülőnek, hogy privátban várja a kommenteket.
Van egy rossz?! tulajdonságom. Törlöm az olyan ismerősöket, akik már nincsenek vagy nem szeretném, ha valaha visszatérnének az életembe. Mert ugye az életünk során cserélődnek a velünk tartók, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése