Az igénytelenség nem egyenlő a szegénységgel. Hogy lehet az, hogy szombat reggel, vakítóan tisztán csillogó autóból úgy száll ki a sofőr, hogy a rövidnadrágja zsírfoltos, izompolóját pedig néhány cérna tartja össze nyaknál, annyira lyukas. A megvarrt, foltozott, de tiszta ruhát fel lehet venni, de a lyukas piszkosat ki kellene mosni, nemdebár. Jaj!
Nagy a meleg vetkőzünk. Azt hiszem, azért mindent nem kellene levetni. Az 50+ hölgyek, akik nem műmellel rendelkeznek, szültek, van rajtuk súlyfelesleg, ezért jobban izzadnak, talán nem vállpánt nélküli ruhát avagy csőtopot kellene magukra húzzanak. ÉS! A melltartó, ha a ruha vagy top alatt maradna, akkor talán nem lenne ennyire esztétikailag zavaró, az ide oda lógó csöcs. Szörnyű látvány ez kérem. Jaj!
Valamikori piros hosszú ruha. Ma már kifakult narancs. A varrás mentén oszlik a cérna és anyag ... az időtől, a tömegtől, hopp itt feslik fel kis fehér hús, hopp amott. Komolyan? Nem tudom elhinni, amikor a használt ruhások, kínai piacok, fillérekért kínálnak öltözetet, képes a NŐ ebben megjelenni. Lyukas ruha. Jaj!
Jaj! Mikor van az a pillanat, amikor azt mondja magának a Férfi avagy a Nő, hogy jó ez így? És miért van ilyen pillanat? Mert szerintem ott és akkor jött el az a pillanat, amikor nincs már se férfi, se nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése