Az úgy volt,

hogy azt hittem tengernyi időm lesz. Kora reggel kivettem a blokkolásból a stólám, hogy megmutassam:

http://www.barkafonal.hu/shop/blog/kotosuli-lecke7/

Az oldalt, ahol a mintát találtam, megpróbálom kitenni az oldalamra. Ez a szépség a Vénusz stóla. A fiam szerint vanília színű, hát legyen az. És akkor csengetett a könyvfutár! 

Nekem azonnal olvashatnékom támadt, mert végre itt van A halászó macska uccája, Lárüdüsákipess, azaz La rue du Chat qui Péche. És, ha az előszó azt írja, hogy "A SIKER TITKA MEGFEJTHETETLEN.....MELY RITKÁN ADÓDIK....LEGFELJEBB CSAK EGYSZER! " akkor nekem most kell olvasnom. És nem csalódok a könyvben, köszönet Szigál/Ibinek, hogy felhívta rá a figyelmemet. Lehet, hogy 1936-ban játszódik, de az biztos, hogy ma is helyénvaló és igaz. Az emigráció-amit valamennyien megtapasztaltunk, de nem biztos, hogy értjük is teljesen. Az emberi lélek útvesztőit sem akkor sem azóta nem lehet kifürkészni, megérteni  meg főleg nem. És amit én is tudok! Ha országot váltottál, ha eljöttél valahonnan, többet nem tudsz visszamenni és újrakezdeni ott, ahol születtél, mert már ott nem vagy otthon a szülőföldeden. Már ott vagy idegen. Jaj, de szép könyv, még ha szegény is! A szürke Párizs korrajza.