Kisoroszi bringával

Úgy látszik a kiindulási pontunk, Leányfalu-Gyulai Pál utca marad. Csak most a Duna parton hagyjuk az autót. Öltözés, utcaseprő mellénybe vagy hogy hívják ezt a kötelező vacakot, mert nincs ám bringaút, a 11es úton érünk be Tahitótfaluba, majd a hídon át Kisoroszi felé haladunk. Kisebb emelkedővel az eper és a nárciszmező mellett, megérkezünk a golfpályához. Hát, nem tetszik! Horgásztó, kutyakiképző és már látjuk is a klubházat. Csak "sárgák" játszanak a közepesen gondozott gyepen.
Van ám itt is híres ember háza, pl. Havas Henriké, elkerekezünk mellette a Dunáig meg sem állunk.

   Az a sárga Duna, a képen kékre változott. Felhők!!! Vannak akik hajóval járnak erre.

 És a fák, ...

És a gyermekláncfű mezőn a lovak:

Ezeknek a vidéki kalandozásainknak megvan a maga bája. Szomjunkat csillapítandó a helyi kultúrházban iszunk egy pohár ...és egy kapucsínót. Az őslakosok, segítenek, hozzánk szólnak, fogatlan szájukat csupa jókívánság hagyja el:

Na ezt a képet nem kellene posztolnom. Hogy miért? Mert láthatod, hogy toka leszívásra és szemránc feltöltésre "szorulok".

Nnna, a kúltúrház látogatás után, Tahitótfaluban a híd lábánál, kézműves vásár csalogat. És bizony délután négykor még vannak árusok, sőt Papadimitriu Athina is még vásárol. Kedvenc férjem megjegyzi, ha tudta volna, hogy itt is megállunk, a kötéseim  is elhozta volna. A magyar minta a tulipán. Menő a róvásírás, ingen, táskán, szíjon is. Aztán van itt ló, kutya, bárány is. És lángos-és elcsábulunk!

35 km-t tekertünk, na ez már túra.

Az a tegnapi csak egy 12km-es bemelegítő volt.