Hogy is van ez?

Még mindig a Dunánál maradva. Sárszínű barnának láttam a vizét Kisoroszinál és éppen azon gondolkodtam, hogyan komponálódott a Kék Duna keringő, amikor megnézvén a képeket a Duna kékre változott. Lehet valamiben annyira hinni, hogy másnak látod, mint ami?
Igen, igen, igen.
Aztán elkészült egy újabb kékségem. Miniponcsó névre hallgat. A leírásban úgy szerepel, mint egy széles sál, egyik rövidebb végén gomblyukakkal, a hosszabb végén gombokkal. És újra csipkét kötöttem. (A tavaszi kardigánt csak össze kellene varrni, azt a piculámat!)

   Az ezüst fenyőre terítettem. Ő valamikor egy cserepes piciny karácsonyfa volt. Ma, már négy méter felé törekszik.
Aztán beszéltem a kislányommal, aki már napozik. A vegasi szállodákban a medence használat ingyenes:)
   
Nézem, nézem a képet, nem nagyon hajaz a kedvenc Szecskámra, de el tudnám képzelni itt is a fürdőzést. A bal alsó sarokban a törölközők vannak betekerve hattyú formára, ezeket használhatja a vándor, aki éppen erre jár megmártózni.
A gépem, amin blogolok 2008-as. Egy tavaszi kép Erdély szívéből, ami  már négy éves... Készült a NAGY UTAZÁS előtt.

Csak a gyerekek változtak:)