Csak mondom, hogy ...

... volt egy feltett kérdés, hogy mit szeretünk avagy mit tartunk a karácsonyban fontosnak?

A. azt mondta, hogy ne csorduljon túl a szeretete, hogy ne rontsa el a szeretetével az ünnepeket. Kérdőn néztünk rá, amikor tovább mesélt, hogy őt szerették gyermekkorában, de a férjét nyolc éves koráig a nagyszülők nevelték. Szerinte ezért nem tud, nem képes szeretetet kimutatni a férj, az apa. Nagyon kell minden kimondott szóra, ölelésre, ajándékra, gyermekkel való törődésre ügyelnie A.-nak és így is rendszeresen összevesznek. De, szilveszterre kibékülnek, tette hozzá.

B. félbeszakította azzal, hogy náluk sosem éghet gyertya. Nem lehet lámpafüzér a karácsonyfán, ... Húsz év házasság alatt nem sikerült megfejtenie a férje fóbiáját, de a békesség kedvéért, ...

C. férje külföldön dolgozik. Ő sehol sem. A  gyerekük intézetben. Ha évi háromszor jön haza a férj, akkor van évi három karácsonyuk. Olyankor nagyon szeretik egymást. A gyermeket nem említette. Hangsúlyozta, hogy őt nagyon szeretik, családja nincs, de ritkán van egyedül, mert barátja az van rengeteg. 

D. Óvónő. A férje nyugdíjas, és unoka nevelő. Viszi-hozza az unokákat óvódába, iskolába. Különórára is a nagypapa jár a gyerekekkel. A menye nem dolgozik, de mindig fáradt. A gyerekek alig töltenek időt az anyjukkal. De anyuka képes volt a téli szünet előtti utolsó napon feldíszíteni a karácsonyfát, ajándékozni. Ők, csak másnap tudták meg az unokáktól, hogy náluk már járt a Jézuska.
A lényeg, hogy a nagyszülő csak ad és ad, időt, szeretetet, pénzt, és akkor nem jár neki annyi, hogy lássa azt az önfeledt csodálkozást az unokája arcán, azt a varázslatot, a meglepetést, hogy az angyalka megérkezett. D. sírt.

E. Megnyugtatta, hogy az ő unokái külföldön vannak. Nem tudnak magyarul. És ő most velünk van, mert huszon pár év után úgy összeveszett a férjével, hogy 2 bőrönddel hazaköltözött az édesanyjához. Sem a fiával, sem a férjével nem beszélt már három hónapja.

.....

Legalább húszan voltunk és mindenki tudott panaszkodni. Igaz, hogy én csak figyeltem ... arra a következtetésre jutottam, hogy ha BESZÉLGETNÉNeK EGYMÁSSAL az emberek, akkor MINDEN probléma megoldódna. De mindenki hallgat, elhallgat, raktároz, vár a megfelelő pillanatra, emészti magát, meg sem történt dolgokon gondolkodik, idegeskedik, tovább vár, viszi magával a problémáját és aztán egyszer megbetegszik. És nem érti, hogy miért?