2015. október 31., szombat

Kultúrpont - Színház



Hónapokkal ezelőtt sikerült jegyet vennem. És annyira vártam, és akkorát csalódtam :)

2015. október 30., péntek

Kultúrpont - Mozi

Mamma Mia!

Napfény, tenger, sziget, szerelmes történet, kedvenc színészekkel. Néha, tényleng nézem a tévét és együtt dúdolom az ABBA slágereket a szereplőkkel.
Teszem ezt azért is mert a hétvége fénypontja ...........  

2015. október 29., csütörtök

Terápia Csütörtök


Ülök és nézem őket. Tesztet írnak. Négy órásat. Lesz időm elmélkedni. Igyekszem mosollyal az arcomon magyarázni, időt betartatni. Arcomon mosoly, lelkemben hideg, szívemen magány. Tudom én azt, hogy külföldön tanulni ösztöndíjjal óriási lehetőség. Tudom. Azt is tudom, hogy már a mesékben is elküldték a legkisebb királyfit vagy királylányt szerencsét próbálni, de ... ők visszajöttek dolguk végeztével.  
Egyik gyermekem már lediplomázott. Az óperenciás tengeren túl. Amerikában. Az eszemmel tudom, hogy jó neki, de a lelkem belehalt az elengedésbe. Egyik napról a másikra elmenni egy olyan kontinensre, ahol a felmenőink sem jártak még soha. Ötödik éve már, hogy elindult. Igen,öt.A kilencórás eltolódás dacára, mindennap beszélünk. El nem tudom képzelni, amikor nem volt telefon, hogyan lehetett túlélni a mindennapokat hír nélkül. Hetente látjuk is egymást. Ő már ott dolgozik, ezért a szabadnapján skypeolunk. DE! évente maximum  egyszer!!! ölelhetem meg. Avagy másfél, esetleg kétévente. Ez nagyon pénztárcafüggő. És most ugyanez a terv a másodszülöttemmel. Külföldi egyetem ösztöndíjasának lenni. A gyereknek ezek a legboldogabb évek. Ezért foglalkozom a TE gyerekeddel is. Magyar tehetséges, szorgalmas gyerekek, Amerikában tanulnak majd. Valóra vált álom. Álomból lett valóság.
A héten a karácsonyról beszélgetve, elhangzott egy mondat. Ami, azóta is kísért. Nevezetesen az, hogy a tengerentúli utazásainkinkra fordított összeg, a legjobb európai egyetem  költségeit is fedezhetné. Vajon jól döntöttünk akkor? És vajon jól döntünk most? És ... milliónyi kérdés nem hagy aludni. 

2015. október 28., szerda

Gránátalma

Tavaly felfedezett kedvencem most akciós. A piacon egy kiló kerül annyiba, mint a szupermarketekben egy darab. Nem tudom megunni.
Ahogy a kés eléri a héjat, tormaillatot érzek ... vajon miért? 
Sajttorta tetejére, gyümölcstorta tetején a kiwivel osztozva, csak úgy, csak enni és enni, tízórai, uzsonna, ...

2015. október 27., kedd

Álomház

Amikor gyermekkoromban Marosvásárhelyen néztük a Dallas amerikai filmsorozatot nagyszüleim fekete fehér tévékészülékén (nekünk saját tévénk sem volt). Akkor minden héten elmondtam az utcából összegyűlt tévénéző embereknek, hogy nekem medencés házam lesz. Harmincegynehány évesen, Budapesten, hamarabb épült meg a medencénk a házunknál. Szoktam mondani, hogy ha nincsenek álmaid, nem is élsz, csak vegetálsz.
Megtaláltam az álomházam! Kaliforniában vagyok, az ötvenes éveim közepén. Az óceán partján élünk. Sós levegő, ... a gyerekek, az unokák, annyira szívesen látogatnak :)  

2015. október 23., péntek

Kultúrpont

A kezdő



A főszerepben Robert  De Niro és Anne Hathaway. Nagyon mai, mondhatnám korhű játék. A 70 éves özvegy, gyakornoki munkát vállal, mert a magány nagy dolog ... nem fogom elmesélni, de én még egyszer, kétszer, meg fogom nézni.

Képtalálat a következőre: „a kezdő”

2015. október 22., csütörtök

Terápia Csütörtök


Évek hosszú sora óta vallom, hogy ne nézz hátra csak előre. A múlt már elmúlt, ma itt van a ma, keresd benne a szépet és holnap ott van a jövő a terveidhez. 
Erdélyben az én gyökereimet, már csak a temető őrzi. És akkor valami történik hét év után. Valami, amire nem is számítottunk. Természetesen nincs a történetben sem élő rokon, sem ismerős, mégis benne van Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Érd és mivel mi 27.-éve itt lakunk most már Budapest is.
A sors útjai kifürkészhetetlenek, de ma is vallom, hiszem, tudom, hogy sorsunk előre megírt forgatókönyv szerint zajlik. 

2015. október 21., szerda

Flow próba

Ez a flow, a jóga egyik irányzata. Áramlás a magyar megfelelője. Tudom, hogy lassan második éve jó kezekben gyakorlok, de ha már adódott a lehetőség, gondoltam kipróbálom egy új helyen is ...
Nem kellett volna. Ezek a gyönyörű, magas, hosszúlábú, valamikor balettos lányok, ... nos mutatósak. De, olyan érdektelen, vegyes felvágott, se eleje se vége bemutató órát tartottak, tartanak, hogy a lelkem belejajdult.
Tapasztalatom szerint, olyan jóga stúdió a nyerő, ahol a tulajdonos maga is jógát gyakorló, netántán jógát oktató személy.
Ésssss, általában mezítláb, vagy nyitott ujjú tánccipőben gyakorlunk, de az, hogy a huszonéves oktató mindkét lábán csupa gombás köröm van, nos ez szörnyű!
 

2015. október 20., kedd

Meditáció

Meditálj!
A figyelmünk az egyik legnagyobb energiánk, ajándék, amit megválaszthatunk, hogy kinek adunk. A meditációban ezt a csodálatos ajándékot saját magadnak adhatod meg. Amikor repülővel utazol, elmondják, hogy először magadnak tedd fel az oxigénmaszkot, és csak utána segíts másoknak. Ugyanilyen a meditáció és minden önmagaddal való foglalkozás, a jógagyakorlás is: ha magadban harmóniát hoztál létre, akkor tudsz másoknak is segíteni, figyelmet, támogatást és szeretetet adni.

...................................................................................................................................................................................


Adott volt a lehetőség, így kipróbáltam. Jól is éreztem magam mindaddig, amíg a szintén először meditáló, szépen, csúnyán, halkan, hangosan, nyugodtan, idegesen, fel nem teszi kérdését, hogy hogyan tudna úgy meditálni, hogy lótuszülésben elemelkedjen a földtől legalább tíz centiméterre. Mert ő látott egy ilyen fényképet és ezért jött el a meditációra. Nos, ... nem kommentálom, a képzeletedre bízom azt, hogy mit gondolok a kérdezőről. SOHA, nem értettem, nem értem és nem is fogom megérteni azokat, akik befektetett munka nélkül szeretnének EREDMÉNYt felmutatni.

2015. október 18., vasárnap

Kultúrpont

Azt hiszem kicsit elkényeztet az internet. Előbb vagy utóbb, majdminden filmet megoszt valaki és akkor otthonról kényelmesen megnézhetem. Kényelmesen. Nos, kicsit el is felejtettem milyen a mozizás élménye egy plázában. Az Aréna parkolójába érkezünk, délután háromkor és a kocsisor csak araszol és araszol, parkolóhely az nincs sehol. Szerencsére a jegyeket interneten már lefoglaltuk, kinyomtattuk és hopp, jó sorba kanyarodunk, mert végre leparkolunk. Tulajdonképpen ennyi embert utoljára a Stripen láttunk. És hol van még a karácsony? 
IMAX mozi, 3D, szemüveg, élmény ... EVEREST!

 

A hegymászók, a hegyet meghódítani akarók, a trófeagyűjtők, akik fanatikusan hisznek abban, hogy a csúcsra jutni az az igazi boldogság. A földöntúli beteljesülés mégakkor is, ha szenvedni kell érte, akkor is megéri. Még akkor is, ha pontosan, száz vagy ezerszázalékosan is tudod, hogy a legkisebb hiba esetén már csak mennyei boldogság vár, amit már nem tusz megosztani a szeretteiddel. És mégis, mindezek ellenére vagy pont ezért mászol, szenvedsz, ...  hogy miért? mert a hegy, a csúcs, a mászás neked szerelem. És szerelem nélkül lehet élni, de minek?
Gyönyörű és küzdelmes mozi, emlékeket felidéző és emberi, mélyen elgondolkodtató és tanulságos. És ez az élmény a tévén keresztül nézve, nem lenne ekkora élmény!

2015. október 11., vasárnap

A Pilis

                                                        Gyönyörű.


                       Bár itt az ősz, október, még minden zöldben pompázik.


Azért vessünk még egy pillantást a Dunára.


És a lilanyelvű kutyára.


Szép volt, jó volt, együtt volt, alig várom a következő ...




2015. október 10., szombat

Prédikálószék

Nem tudom ki, hogy van vele, nekem meghatározza a hangulatom, ha esőre, szürkeségre, ködre ébredek. Nem szeretem időjárás, hamarabb gyújtok gyertyákat, hogy a fény itt legyen velem.
Szerencsére az elmúlt hétvége, napfényes volt. Így gyönyörű időben indultunk Dömösről, meghódítani a Prédikálószéket.


Energiát ad az erdő, feltölt, oxigén, levegő, szeretem a fákat és kihívás, hogy meg tudom csinálni.


A természet csodálatos. 


Tudom én, hogy az az egyszerű, ha tévéztek vagy a bevásárlást nevezitek családi programnak. De te tudod, hogy ezzel mennyit veszítesz?


Vadálló kövek.


Mi, emberfejnek látjuk, ahogy lenéz a kék Dunára.


Mi is lenézünk és igen, lent amikor mellette haladtunk, és innen fentről is kék a Duna.


És a Prédikálószékről a kilátás, a rálátás, mennyei.



2015. október 8., csütörtök

Terápia Csütörtök


Olyan szép lenne az élet, ha mindenki igyekezne egy kicsit jobbá tenni azt.

Reggel csekkeket fizetek be a postán, telefonkártyát is kérek. Nem készpénzzel, hanem kártyával fizetnék. Kedvesen megkérdezi a postáskisasszony, hogy nincs-e ezer forint készpénzem, mert, ha csak csekkeket adok fel az vásárlásnak minősül és ingyenes. Jól indul a napom!

Vásárolok, általában a megszokott után nyúlok a polcon, mert mindig! rohanásban vagyok. A pénztáros megjegyzi, hogy ugyanez a minőség más gyártótól akcióban van. Láttam-e, mert szívesen kicseréli? Ma valami jó nap van? Igen, igen!

Már ismerem a szokásukat, ezért megkérem a gyereket szóljon anyunak fél négykor, hogy négyig van. A válasz, mert kihangosítja és hallom: - Ne félj megyek érted! Fél öt van, én már másik diákkal, ő az udvaron. Háromnegyed öt. Kimegyek, mondom hívd újra anyut. Az anyu válasza: - Napozz még egy kicsit, majd megyek! És ötkor apa telefonál, hogy kezdjen el a buszmegállóba sétálni, valakit küld érte. MINDEN! alkalommal, ezt játszodta anyu az elmúlt iskolaévben. Mindig. Én hőbörögtem a családomnak, hogy idén tényleg nem vagyok arra kiváncsi, hogyan öli meg anyu a gyereke lelkét. A férjem mindig visszakérdezett: Téged szeret, te is meg akarod fosztani egy örömforrástól? Nehéz dolgok ezek, nem látunk a dolgok mögé. Mégis, azt gondolom nem véletlen, hogy az első házasságból származó gyerekek az apánál maradtak. De hátha a mai jó nap, mindenkire hatással lesz!     

2015. október 3., szombat

Kultúrpont

Mélyütés

Mélyütés

Életrajzi film. Itt látod az igazi Amerikát. Lehetsz nagyon gazdag és nagyon szegény. Nagyon jó film, pedig én olyan vagyok, aki nem bírja a vért és mégis, mégis nagyszerű!

2015. október 1., csütörtök

Terápia Csütörtök



"Miközben az erőtartalékaimat próbáltam mozgósítani, semmi másra nem vágytam, csak biztatásra, hogy hisznek bennem és abban, hogy meg tudom csinálni, de ha mégse sikerülne, ők – a barátaim és a családom - akkor is ott fognak állni mellettem. Ehhez képest szörnyű volt állandóan a félelmeket és kétségeket hallgatni, mert nekem az elérendő célra kellett fókuszálnom ahhoz, hogy küzdeni tudjak. Mások szorongó sápítozása épp azt a gyenge részemet hozta elő, amit kemény és tudatos munkával toltam háttérbe, tehát számomra ez nemcsak irritáló volt, hanem az adott helyzetben egyenesen mérgező is. Éppen ezért azt a döntést hoztam, hogy a küzdés időszakában azoknak az embereknek a reakcióit, akik a nehézségekre rémülettel, siránkozással, szörnyű eshetőségek sorolásával vagy teljes elernyedéssel válaszolnak, kizárom a figyelmem teréből, és helyette arra koncentrálok, amire érdemes. Csak így tudom azt a fajta beállítódást, azt a gondolkodásmódot megőrizni, ami engem a küzdésre és a kitartásra alkalmassá tesz." Dr. Almási Kitti