Mifelénk úgy tartják, a krizantém halotti virág. Ajándékba kaptam néhány tövet és elültettem. Sosem gondoltam volna, hogy lila krizantém lesz. Eszter kedvenc színe. Eszteré, aki ma már nincs közöttünk.
A mi ismeretségünk furcsán kezdődött. Járok a Nők Lapja oldalára, a fórumokba is beleolvasok, de nagyon ritkán írok. Azaz, írtam. Decemberben...a reggeli órákban, valaki ezermestert keres, mert hazaköltözött és bútorokat kéne összerakni...A kedves "fórumhölgyek" szidják is a keresőt, mint a bokrot, hogy elment az esze idegent beengedni a lakásába, meg úgy egyáltalán. Privát üzenetet írok a hölgynek. Kérem, hogy nyugodtan nézzen rám, bár nem vagyok aktív fórumozó, de régi nlc-s vagyok és ... ha megbízik egy ismeretlenben, akkor hívja a férjem, aki ezermester és éppen ráér. Kb. öt perc múlva csörög a saját telefonom. Hát nem a saját számomat adtam meg a férjemé helyett?! Így, velem egyeztet. Tegeződünk és elmondja, milyen csúnyán rátámadtak, hogy miért így keres valakit.
Másnap már nála dolgozik a férjem. Másodmagával. A nap végén, kéri maradjon még egy pillanatot a férjem, előleget fizet és másnap is kell dolgoznia. DE! a hölgy, Kriszmam-Eszter azt mondja, az én férjem túl kevés pénzt kért, de Ő ugyanannyit szeretne fizetni neki is, mint a másik munkásnak. És, küldene egy kis ajándékot nekem, amit a reptéren vásárolt és .... Ez ám a nagylelkűség.
Közben, mert látom, soha nem nézte meg ki vagyok, de levelezünk. Meghív a saját maga nyitotta topikba, ahol mai napig jól érzem magam... Aztán utazunk, színházba járunk, főzünk és vendégeket fogadunk, sőt...ha eltűnünk van olyan kedves topiklakó, mint Szigál-Ibolya, aki felhívat Eszterrel, mert aggódik miattam. Eszter, akkor már beteg. Beteg, de még mindig ő szeretne megfelelni mindenkinek.
Ő azt mondja változott a világ és az alternatív gyógyítás felé fordul. Fájdalmai vannak. Nagyok. Tűr és jókedvű. Egy könyv kapcsán...személyesen is találkozunk. Egyedül van, de a három óra alatt, amit vele töltöttem, keresték Budapestről, Debrecenből, Tel-Avivból és Los Angelesből is. Tehát a barátok, ha virtuálisan is, de mellette voltak. Beszélgettünk...és én akkor nem egy beteg, hanem egy szerelmes nőt láttam. Aki úgy érzi, Ervin nélkül semmit nem ér az élete. Nem akar harcolni és újrakezdeni. Ő együtt akar lenni ővele.
A fórumon egyre kevesebbszer szól hozzánk. Aztán megérkezik Marica, Eszter boldog. Fájdalmasan boldog. Amikor színházba hívom a társaságot, ő azt mondja földi színházat már nem látogat... Nincs hozzá ereje.
Tudtam, éreztem, de akkor sem hittem, hogy...a földi színpadot ilyen hamar itthagyja. Nagyon fiatal volt, de az embert a szíve vezérli. Az ő szíve Ervinnél maradt. Csak követte a szívét. Az asszonyok már csak ilyenek.
Látom Eszter, ma ránknézel a felhőkön túlról. És nem vagy már egyedül! Megnyugodtál.
Ott az örök életben, ahol mindig tavasz van, egyszer majd találkozunk!
