Az orgona

 A virág  egyet jelent az örömmel. Amikor kimondom, hogy orgona, érzem az illatát. A gyermekkort juttatja eszembe, a házat, ahol felnőttem. Az orgonabokrot a ház előtti "kisudvarban". Bokor? Fa volt az nekem, hisz felmásztam rá és az illatos virágok mögül kémleltem az utcát.  

Az orgona, mint csendélet. Komolyan mondom, hogy mindkét nagymamámnál orgona csendélet díszitette az ebédlő falát. Lila orgona, fehér orgona...


Egy dal, a Dónáth úton nyílnak már az orgonák...


http://www.youtube.com/watch?v=Dz_2q1VOnvg&feature=related
Erdély, migráció, emigráció.

Hogy is van ez?

Még mindig a Dunánál maradva. Sárszínű barnának láttam a vizét Kisoroszinál és éppen azon gondolkodtam, hogyan komponálódott a Kék Duna keringő, amikor megnézvén a képeket a Duna kékre változott. Lehet valamiben annyira hinni, hogy másnak látod, mint ami?
Igen, igen, igen.
Aztán elkészült egy újabb kékségem. Miniponcsó névre hallgat. A leírásban úgy szerepel, mint egy széles sál, egyik rövidebb végén gomblyukakkal, a hosszabb végén gombokkal. És újra csipkét kötöttem. (A tavaszi kardigánt csak össze kellene varrni, azt a piculámat!)

   Az ezüst fenyőre terítettem. Ő valamikor egy cserepes piciny karácsonyfa volt. Ma, már négy méter felé törekszik.
Aztán beszéltem a kislányommal, aki már napozik. A vegasi szállodákban a medence használat ingyenes:)
   
Nézem, nézem a képet, nem nagyon hajaz a kedvenc Szecskámra, de el tudnám képzelni itt is a fürdőzést. A bal alsó sarokban a törölközők vannak betekerve hattyú formára, ezeket használhatja a vándor, aki éppen erre jár megmártózni.
A gépem, amin blogolok 2008-as. Egy tavaszi kép Erdély szívéből, ami  már négy éves... Készült a NAGY UTAZÁS előtt.

Csak a gyerekek változtak:)

Kisoroszi bringával

Úgy látszik a kiindulási pontunk, Leányfalu-Gyulai Pál utca marad. Csak most a Duna parton hagyjuk az autót. Öltözés, utcaseprő mellénybe vagy hogy hívják ezt a kötelező vacakot, mert nincs ám bringaút, a 11es úton érünk be Tahitótfaluba, majd a hídon át Kisoroszi felé haladunk. Kisebb emelkedővel az eper és a nárciszmező mellett, megérkezünk a golfpályához. Hát, nem tetszik! Horgásztó, kutyakiképző és már látjuk is a klubházat. Csak "sárgák" játszanak a közepesen gondozott gyepen.
Van ám itt is híres ember háza, pl. Havas Henriké, elkerekezünk mellette a Dunáig meg sem állunk.

   Az a sárga Duna, a képen kékre változott. Felhők!!! Vannak akik hajóval járnak erre.

 És a fák, ...

És a gyermekláncfű mezőn a lovak:

Ezeknek a vidéki kalandozásainknak megvan a maga bája. Szomjunkat csillapítandó a helyi kultúrházban iszunk egy pohár ...és egy kapucsínót. Az őslakosok, segítenek, hozzánk szólnak, fogatlan szájukat csupa jókívánság hagyja el:

Na ezt a képet nem kellene posztolnom. Hogy miért? Mert láthatod, hogy toka leszívásra és szemránc feltöltésre "szorulok".

Nnna, a kúltúrház látogatás után, Tahitótfaluban a híd lábánál, kézműves vásár csalogat. És bizony délután négykor még vannak árusok, sőt Papadimitriu Athina is még vásárol. Kedvenc férjem megjegyzi, ha tudta volna, hogy itt is megállunk, a kötéseim  is elhozta volna. A magyar minta a tulipán. Menő a róvásírás, ingen, táskán, szíjon is. Aztán van itt ló, kutya, bárány is. És lángos-és elcsábulunk!

35 km-t tekertünk, na ez már túra.

Az a tegnapi csak egy 12km-es bemelegítő volt. 

Jó reggelt, tavasz!

Virágba öltözött a meggyfa:

Hogy lesz-e termése?

Az első újhagyma termésből ma már kóstoltunk:

Virágzik a margaréta,

és irul-pirul a muskátli:
Süt a nap, a tegnap a kicsit szeles, kicsit vizes, jobbára borus szombaton a Merzse mocsárban bringáztunk,...természetesen nem vittem fényképezőgépet!
Ma is indulunk!

Hangulatok

Kedd: Még szünet az iskolában, már különóra a gyermeknek. És jön a húsvéti dekor tojással a kezében a kisütött nyuszika is órára. :)
Szerda: Veled Uram! Bár, úgy hirdetik a Thália remekét (pardon) az Operett remekét, hogy István, a király folytatása, szerintem önállóan is megállja a helyét. Sasvári királysága, remek. Még mindig van hangja! És milyen hangja!


Az csak hab a tortán, hogy ma egész éjjel ébren a pesti Broadway és verseket mondanak! A Hősök terén egy fekete zongora szól-ünnepel Budapest! :)
Csütörtök: Heim Pál. Ha csak felülvizsgálatra mész, akkor is megbetegszel. Mire a pulmonológiára érünk, már előkerül a pumpa, és amikor kijövünk még tart az orrfolyás és a köhögés. Egészen addig, míg a Népligetbe érünk.
Beach foci, mezítláb a homokban, tomboló zenére. Olyan hangulat van, hogy érzem a nyarat! Ha egy icipicit fiatalabb lennék én sem az autóból élvezném, hanem a "parton" táncikálnék.
És-filmforgatás, ott van Péter, Győző, Sándor is. Csaknem valamelyik üvegtigris?
Péntek: Munka, munka, munka.
Szombat: Monor-foci. Hív S. anyuka. Hol vagyok? Mondom a pálya szélén. Ő válaszol, hogy nem találja itt Felcsúton a csapatot. Mondom, ez a csapat neve, de Monoron játszunk! Nem érnek ide a meccs végére sem. Ezek a szülők!
A tánc napja a közeli művházban. Tombolunk Zumbán, a salsa és a csacsacsa mellett a cigánytáncot cifrázzuk, pici hastánc és egy kis ír lábemelgetés. És mivel nem izzadunk meg eléggé levezetjük pilátesszel.
Persze, hogy nem érek rá semmire!  

HelloTourist

Mit is hozhatnék ezen a szürke esős reggelen. Emil Rulez zenéjére egy kis Budapestet:
http://www.youtube.com/watch?v=V2agqk-wOzg
A Szabadság tér közelében parkolunk, így első sétánk a Bazilikához vezet. A szél dolgozik, ezen a hűvös-napos reggelen. Rengeteg a turista. Rengeteg az olasz. 

Átsétálunk a Lánchídon és nem siklózunk, hanem lépcsőkön felsétálunk a  Budai várba. Vajon csak én látom úgy, hogy nem három nyelven kellene kiírni, hogy hiányosak a lépcsőfokok és nézz a lábad elé, hanem Kossuth tér projekt helyett, esetleg ...

Ha már van "királyi" madarunk, vannak katonáink is. Díszőrségünk. Lenne még néhány javaslatom.

Minden évben kell egy kis vár. Ez az a speciális hely a Mátyás templommal és a Halászbástyával együtt, ami egy pici könnyet mindig szemembe csal.

És csak azért jövök fel ide, hogy megcsodálhassam a Parlamentet.

Hát nem gyönyörű!

Van itt szépség rengeteg, amit lakóként nem, turistaként igen, észreveszünk.

Na jó gondoltam, itt a szombat...

megérkezett ez a gyönyörű tavasz! Igen ám, de éppen ma mindhárman ráérünk. Gyors kupaktanács és már autózunk is ...Leányfaluig meg sem állunk. Leparkolunk a CBA előtt és az ifjúsági tábor mellett Gyulai Pál pihenője felé kaptatunk. Első meglepetés, bár túrabot van a kezünkben-köszöntenek az emberek. Elérünk a pihenőig, hogy micsoda házak, mit házak, paloták vannak errefelé. Ezt látni kell! És akkor kezdődik az erdő, a csend, a fák között csak hárman vagyunk.

Találkozunk pár hatvanas túratárssal, azt mondják egy órányira van a Vöröskő. Ez a Duna-Ipoly nemzeti park, hát folytatjuk utunkat.

Ahogy egyre magasabbra érünk egyre jobban nekivetkőzöm. És mennyire érzem azt, hogy edzésben vagyok! Először azt figyelem meg, hogy hangosan szuszogok. Természetesen megjegyzik a fiúk! Majd az a lüktetés-szív táján, kisagy, váll-gondolom ott ér, ahol gyenge vagyok. A csúcshoz közeledvén már sípolok! Nagyon remélem, hogy nem örökölőm az asztmát!

És akkor egy paparazzi kép, a fiúkról:

Meg sem lepődök, amikor hallom, hogy szólít az erdő. Gondolom nem ő tudja a nevem, hanem a fiúk. Annál nagyobb a meglepetés, amikor visszafele tartván egy túratárs rákérdez, hogy 10 évvel ezelőtt nem Rákosborzasztón laktunk-e? Mondom most is ugyanott lakunk. Tizenéve a férjem kimentette a lányukat a medencéből! A kislány Down kóros. A fiúk is. A lelkem és a szívem is ünneplőben van lefelé. Mert két sérült gyerekkel is még családként összefogva küzdenek. Zenél a szél lefelé és szemerkél az eső és olyan boldog vagyok és tudom, hogy a világon a legfontosabb az egészség! 

Mégegyszer fölragyog a nap is, hogy üdvözölje túránk befejeztét! És akkor vendégségbe megyünk és eszünk és eszünk és eszünk! Majdnem kipukkadunk, annyit eszünk...

Az úgy volt,

hogy azt hittem tengernyi időm lesz. Kora reggel kivettem a blokkolásból a stólám, hogy megmutassam:

http://www.barkafonal.hu/shop/blog/kotosuli-lecke7/

Az oldalt, ahol a mintát találtam, megpróbálom kitenni az oldalamra. Ez a szépség a Vénusz stóla. A fiam szerint vanília színű, hát legyen az. És akkor csengetett a könyvfutár! 

Nekem azonnal olvashatnékom támadt, mert végre itt van A halászó macska uccája, Lárüdüsákipess, azaz La rue du Chat qui Péche. És, ha az előszó azt írja, hogy "A SIKER TITKA MEGFEJTHETETLEN.....MELY RITKÁN ADÓDIK....LEGFELJEBB CSAK EGYSZER! " akkor nekem most kell olvasnom. És nem csalódok a könyvben, köszönet Szigál/Ibinek, hogy felhívta rá a figyelmemet. Lehet, hogy 1936-ban játszódik, de az biztos, hogy ma is helyénvaló és igaz. Az emigráció-amit valamennyien megtapasztaltunk, de nem biztos, hogy értjük is teljesen. Az emberi lélek útvesztőit sem akkor sem azóta nem lehet kifürkészni, megérteni  meg főleg nem. És amit én is tudok! Ha országot váltottál, ha eljöttél valahonnan, többet nem tudsz visszamenni és újrakezdeni ott, ahol születtél, mert már ott nem vagy otthon a szülőföldeden. Már ott vagy idegen. Jaj, de szép könyv, még ha szegény is! A szürke Párizs korrajza.

Ez fontos

Évek óta mást sem hallasz csak azt, hogy az egészséges életmódhoz hozzátartozik a sport. De, ha sportol a gyerek, mindjárt megjelennek a pályaszélen az elégedetlen apuk! Igen, focimeccsről jövünk. A gyerekek nyertek. De ez nem elég, mert mennyit játszott az ő gyereke, meg ha játszott akkor ő kivülről szájjal verte (nevezzük irányításnak). Szerinted, mit hall a gyerek a meccs hevében? De, mi, akik az apukák mellett állunk, mi az anyukák csak állunk, hallgatunk és szörnyülködünk.
Mi lenne az ilyen apukákkal, ha nem lennének fiaik. Akkor a lányaikon köszörülnék a nyelvüket. Semmi nem jó nekik, mert ők kívülről sokkal pontosabban látják, hogy mit kellene csinálni, hova kellene passzolni, és ezt ordítják önkívületben, belehergelve magukat a majdnem infarktusba.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Egyetlen NB I-es játékos nincs közöttük. Miről beszélnek? És egyszer már szervezzen valaki apuka szülőit, ahol elmondják, ha VALAKI NEM HISZ A SAJÁT GYERMEKÉBEN, A GYEREK KÉPTELEN TELJESÍTENI, MERT LEHÚZOD ŐT. A sport egészség, a sport nem a saját heti konfliktusaink gyerekeken történő leverése, hétvégente a pályaszélen.
Sokkal jobb Amerika, Kanada, ott a parányi jóért is dícséret jár! Ott tudják, hogy a legfontosabb a gyerek! Ott ünnep egy-egy sportesemény. Ünnep, ahova kutyástól, cicástól, nagyszülőstől vonul ki a család, egy nyolc! vagy tíz! éves meccsére is!
Az, hogy a gyerek egészségesnek született!
A mi társadalmunk nem tudja eléggé megbecsülni az egészséges gyermeket. Egy pillanaton múlik az egészség és az élet MINDEN ÉLSPORTBAN! Gondolkozzunk már el ezen. És ne a saját meg nem valósított álmainkért tegyük felelőssé a gyermekünket. A tinédzsert!
Húúúúúúúúúúúú! Azt mondja ők ezt megbeszélték. De jó nekik! Azt mondja adtak egy hetet a gyereknek. A gyerek kérte. Azt mondja minden megváltozott. Azt mondja annyira megváltozott az apuka, szeretgeti dícséri a gyermeket. Azt mondja, végre ajándéknak tekinti ő is, most már mindkét fiát. Azt mondja elfogadja, egyik ilyen a másik meg olyan! És együtt jönnek anyukával, végig egymás mellett állnak, együtt beszéljük ki a többiek "viselkedésmonstrumát", együtt távoznak. Állok az autó mellett, könnyes szemmel, úgy szeretném, ha percenként elfogadná egy-egy szülő a saját gyermekét. Ha megértené, hogy gyerek. Ha nem verné sem szájjal sem kézzel, ha őszintén segítené és ha elgondolkodna azon, hogy amit én adok egyszer visszakapom, akkor végre a szeretet válna fontossá és nem az a fránya eredmény!

Gyönyörű tavaszi nap

Gyönyörű ez a tavaszi reggel. Végre megvan az első amerikai azonosító. A jogosítvány. Egy sima tavaszi szerdán, LV-ban két órát állsz sorban, hogy vizsgázhass:) A lényeg az, hogy sikerült!
És kézimunkás képeket hozok még, készül az a csipke kardigán, de oda kellett volna figyelnem a kommentekre, hogy fonalevő a minta, így az elején csak két sorban futtatom a mintát és mivel még 100g fonalam van a két ujjára-nem tudom mi a megoldás. Harminc éves fonalat, nem igazán tudok honnan újrapótolni.

A Vénusz stólám elkészült közben.  Kicsi volt ilyen volt. Kimostam, először blokkolok, több, mint másfél méteres. Szóval van még mit tanulnom.

Hát igen!

A tegnapi bejegyzésem első klipjéhez direkt választottam a fényképekkel teletűzdeltet. Azért, mert szerintem minden fénykép a szeretetről és az összetartozásról árulkodik. És ez így van jól. És szerintem szeretetet otthonról lehet tanulni. És ki is fejtem ezirányú  véleményemet. Mert ugye aZ a bizonyos Én, József Attila előadás, bizony már akkor megdöbbentett amikor elhangzott a mondat, a gyermeket verték. Azért verték, mert nem szerették. Nem tudták megbocsátani maguknak, hogy nem szerették, ezért újra verték...
 Amikor én voltam gyerek, ezt nadrágszíjjal tették. Hogy téged is és az apád szintén, legalább ezt is kibeszéltük. Te megbocsátottad és most összeköltöznél vele, na ugye, hogy mégsem és ez nem véletlen. Én nem biztos, hogy valaha is képes leszek a megbocsátásra. Pedig, ugye, akik itt összegyűltünk, mindannyian negyvenesek, csupán egyikünk apja él, a többieknek az anyja. Az anya aki nem védett meg!
Ma is dívik a verés. Sokkal jobban fáj, sokkal lélekölőbb, ezt nem nadrágszíjjal csupán szavakkal tesszük. Teszi. Teszik. Ragozzunk csak:
Hogy hogyan jutottunk el oda, hogy miért természetes nekem az, ha egy nő festi a haját és miért gondolom "hímringyónak" , ha egy férfi teszi ezt. Vállalom a véleményem. A szemöldök és bajuszfestést, kimondottan a 60. év gyermetegségének fogom fel. És szerintem itt az ideje felnőni a férfiaknak. Ja, hogy az összes nőnek és egyik férfinek is ez a véleménye. Örvendek,...  
Hogy műmell és kacsaszáj szilikon párosa kinek is tetszik, jó téma, de mivel egyikünknek sincs, talán hagyjuk. Hiszek a természetességben. A lélek szépségében és abban, hogy a szépség belülről fakad. Én, abban is hiszek, vallom, látom, hogy csúnya ember nincs. Mindenkiben van valami. 
Tehetség. Az a szorgalommal fokozható. Jaj persze, hogy más így meg úgy. Mindig könnyebb VALAKI mást hibáztatni a saját korlátainkért. Túl kell lépni azokat, nem napokig, hetekig, hónapokig, netán évekig vegetálni. Hogy könnyű nekem, na ne röhögtess. Én valóban nem csak dumálok, hanem teszek is érte, Tudod, nekem meggyőződésem, hogy aki egyvalamiben tehetséges az valami másban is az. Ne akard megváltoztatni a véleményem. Egy életünk van, mindenki maga dönti el, hogy megéli ezt az egyet vagy csak él benne céltalanul.
Van. Csak úgy van. Csak test. Csak szellem. Test és szellem. Hogy csak a külső a fontos. Kell-e a talmi csillogás? Vagy a belső  képes és széppé teszi a külsőt. Mert csak a külső, belső érték nélkül az,... 
Hát igen! Egy találkozás margójára született.

Ná,ná, ná,ná,...

Úgy jöttem haza, hogy dúdoltam. Úgy ébredek, hogy dúdolok. A művelődési házaknak megvan az a varázsa, hogy kisebbek a színháztermeknél és jó az akusztikájuk. Közvetlenek. Ha leírom Szinetár Dóra - Bereczki Zoltán esten voltam, érezz egy kis irigységet. Két ilyen csodálatos tehetség nagyon ritka manapság. A hangjuk... Tizenéve a Madáchban volt egy szenzációs előadás a NYOMORULTAK. Nagy betűvel írom, mert azóta is keresem, kutatom azt az előadást, amelyikben mindenki TUD énekelni! A két fiatalt akkor láttam először együtt játszani. Akkor Dóra még máshoz tartozott, akkor Zoltán a lobogó vörös hajával lázadó volt, harcos. 12 éve vannak együtt, hihetetlen szeretetben és szerintem ez nem színjáték a közönség számára. A kislányuk, a félnégy, tegnap először figyelt a nézőtérről.  És csodálatos volt Anyuka és Apuka, mindketten.
http://www.youtube.com/watch?v=SzDx83QZEww
Remélem, hogy működik a link, hogy lássad és halljad is miről beszélek.
Rómeó és Júlia, Mozart, a bennem nyomot hagyó előadások. Elisabeth, Rebecca...és itt köszönet hangzott el a szerző a szabadkai születésű Lévay Szilveszter felé (Marika, Joe - remélem olvastok:) és egy részlet.
http://www.youtube.com/watch?v=9U6H6iL4LMg&feature=related
Kedvet csináltam az előadáshoz?
És akkor amit azóta is énekelek, a Magna Cum Laude filmslágere:
http://www.youtube.com/watch?v=2ppZ_tB_elU&feature=related
És a közönség együtt énekelt velük és én tudom, hogy élményt kaptam.
Hazajöttem, és annyira pörögtem, hogy befejeztem a Vénusz stólám. Olyanokat kell csinálni vele, hogy fotó, hogy blokkolás, aztán mutatom.
Ná, ná, ná, ná, ná...

Megkésett ünneplés

Két napig éreztem azt, hogy most már nem bírom a széltől kapott fájdalmat. Úgy ébredek, hogy elindul valami a jobb lapockám alól. Behálózza a vállamon fölfutva a fülemet, teker rajta egyet, majd a fogsoromon keresztül fut, felfut az orrnyergemen a szemembe. Lüktetnek a szemgolyóim. Erre a jobboldali fájásra, ugyan milyen gyógyszert szedhetnék? Néha beleteker a fájdalom a kisagyamba, csak azért, hogy érezzem azt, hogy van agyam. Férjuram könnyes szemem láttán azért ajánlotta, hogy jó lenne egy teljes vérképet csináltatni! Már megszoktam ezt a fájdalmat, nem törődöm vele, de mivel most! 2 napig tartott megjegyzem magamnak a dátumot. 
És ünnepeltünk. Az ünnepelt főzött. Nyilvánosan elismerem (képzeljétek, hogy mi lesz, ha majd egyszer rájön a család, hogy blogolok), hogy a férjem nagyszerű szakács. Az erdélyi kecskecombot ő pácolta, sütötte, sőt a tiramisu is az ő műve volt. Amit rám bízott az az ecetes krumplisaláta. (Kizárólag.) Természetesen, krumplipüré rántott csirke is volt az asztalon. Naná, hogy a fiam miatt. És csak úgy rágcsálnivalónak rántott padlizsán. A szőlő és az eper mellé. 
Olyan jóízűt beszélgettünk és annyit kacagtunk, és a fájdalom mégsem múlt. Gyógyszerész barátnőm szerint, ez normális és még ő csodálkozott, hogy éppen tegnap őt nem érintette ez a migrén.
Érdekes téma ez a fájdalom, orvos, betegségek. Megérteni, hogy miről beszélek...inkább mellékelek egy képet. Tegnap is a lányom volt a verseny arca. Ez szép és jó. Nyert is három óra alatt, 3 szettben. Hogy ma hogyan tud játszani, nem tudom, mert bármennyire is sérült vagy játszani azt kell. Kötelező. Muszáj.