2013. június 29., szombat

Másnaposok 3.

Azt szeretem a vakációban, hogy együtt csinálhatjuk a dolgokat. Most például filmet nézünk. És mert Vegasban mindketten jártunk, követem a fiatal izlést mozi területen!

Következő

2013. június 28., péntek

VIR sziget

Kirándulunk. Pagtól csupán egy órára van egy másik sziget, Vir.
Jaj de jó, hogy nem ide jöttünk. Nagyon zsúfolt. Autó, autó hátán.
Ember, ember hátán.
Keresünk valami  csendes helyet.
Valami szép természeti csodát!


Évente egyszer, horgászik.


A viz átlátszó, de vizicipő nélkül egyetlen pillanatot sem lehet lenni.


Lesifotó rólam.


Vannak ezek a világitótornyok. A bakancslistámon is rajta vannak.






2013. június 27., csütörtök

Starfactory

Starfactory. Sztárgyár. Nagyszerű nyáresti (van vagy 14 fok) előadás a Tháliában. Új és régi tehetségekkel, akik lubickolnak a szerepükben.
A nézőtér első sora, avagy én is, pár pillanatig a  szinpadkép része voltam :)
És annyit, de annyit nevettem.
A képeket a facebook oldaláról hoztam.



A mi kedvenceink:



2013. június 26., szerda

PAG sziget, POVLJANA város

Ez az a hely, ahova mindössze 6 óra autózás után megérkeztünk. Kinézünk a spaletták mögül a tengerre.


Majd lenézünk az erkélyünkről. Természetesen 5 perc alatt a medencében vagyunk, majd egy gyomos ösvényen lesétálunk a partra. Rajtunk kivül csak néhány pók lakik a házban. Kicsit méltatlankodok magyarul, hogy a partra vezető úton a füvet lekaszálhatták volna. Ezt estére meg is teszik.


Lesétálunk a kikötőbe lefotózni a lakhelyünket.


Megtaláljuk a templomot,


majd gyönyörködünk a naplementében.


De jó néha utazni!

2013. június 25., kedd

Egy csokor levendula



Ezeket a levendulás képeket, a Provence mon amour oldalról hozom, hogy ti is megcsodálhassátok őket. Valamikor, csak teljesül a vágyam és eljutok egy levendulamezőre! Addig is, ma a piacról egy csokor levendula is érkezett, meglepetésként.
Valami azt súgja a fülembe, hogy a férjem is belenéz a naplómba :) Vagy csak véletlenszerű megérzés?
Pillanat. Örömteli pillanat.

2013. június 24., hétfő

Pag sziget, Pag városa képekben

A képeket már itthonról teszem fel. Rövid, velős, nagyszerű nyárkezdetünk volt. Útban hazafelé még a Balatonban is megmártóztunk.
 Bár mindennap beszéltünk New Yorkkal, bár irt egy képeslapot, hogy ne csak rá gondoljunk, hanem menjünk el hármasban nyaralni, bár ... habár akkor is hiányzott. Ő, még a mi családunkhoz tartozik, de nagyon, nagyon.
És akkor még nem irtam arról, hogy megviseli egy hét távollét a kertet, ha a gazda szeme nincs rajta! Jaj!
Képek Pagról, Pagból:



                                                              Várom a fiúkat!


Sikátorok!


Nekem nagyon olasz hangulatu a város.


Akárhova utazunk országhatáron kivül vagy belül, meglátogatjuk a templomot.


Fa és viz, harmóniában.







2013. június 23., vasárnap

Horvátország

Nem is tudom, miért ilyen későn fedeztük fel?! Pedig itt van a szomszédban. Először csak képeket, fényképeket nézegetek, ...
Amikor Montenegróban nyaralunk, pontosabban Herceg Noviban, meglátogatjuk egy napra DUBROVNIKOT. Életélmény! Annyira olasz és nemzetközi, hogy már nem is horvát.

Aztán, amikor tavaly hazajön a lányom és a harminc valahány reptereken töltött óra után, nyaralásra valami közeli helyet javasol. Férj, VINJERACOT találja meg. Ékszerdoboz halászfalu. És akkor még nem emlitettem Zadart vagy a Kornati szigetek természeti csodáit  és a Plitvicei tavakat.

A booking.com, jó barátunk. Férj keresett és most is talált valami közelit és szépet, Pag szigetre jöttünk, pontosabban POVLJANABA ...

ÉS MOST SEM CSALÓDTUNK!



A horvátországi bejegyzéseimhez a képeket a férjem készitette, az Apák napjára vásárolt fényképezőgéppel.

2013. június 22., szombat

A vágy beteljesül!

Hogy is szoktam mondani? A gondolat teremtő ereje! Ennyi!
!A fotót a Lányom készitette! 2012-ben.
Pedig akkor még nem tudtuk, hogy ... ide visszajövünk.

2013. június 21., péntek

Tervezünk



Mesélek újra. Az történt, hogy a vakáció a sportolóknak csak 3 hetes. Mindössze 3 hét. És örüljünk annak, hogy a focisoknak VAN vakációja. A szülők gyorsan elbeszélgetnek a nyárról!? Mi legyen és, hogy legyen? Hármasban, nem nagyon nyaraltunk még, de kellene végre! Már csak azért is, mert az asztma !már nem támogatott! gyógyszerileg és kellene az a tenger!
Lehetne szállodába menni félpanzióval és van egy tengerparti, medencés apartman. Kettő az egy ellen, az apartman javára. Hogy miért? Mert, aki órarendszerűen éli az életét, 11 hónapon keresztül, az a szabadsága alatt szabad akar lenni. Nem időre reggelizni  vagy vacsorázni, hanem mindent akkor tenni, amikor az jólesik.
SZÓVAL  irány a  Sziget! A tenger, mindössze 6 órára Budapesttől. És kalandosan, de a vakáció legelső pillanatában már indulunk is. 
( A hajnali első utam, a második adag kanadai vendégek reptérre való szállitása.)

2013. június 19., szerda

Ki kell mozdulni

Ahhoz, hogy lásd pipacsok  egy szigeten is előfordulnak, 
ki kell mozdulni!  Ki kellett mozdulni!

2013. június 17., hétfő

A nap vicce

Beszélgetünk.
Ő mesél, a napjáról. Reggel teniszezett Valakivel, aki megjegyezte, hogy már kezdődik a szezon zsúfoltak az utak, egyre nehezebb lesz lejönni a klubba. Megjegyzi, hogy már most sem autóval jött. Ő, megkérdezi, hogy vonattal vagy hajóval talán ... esetleg busszal? Valaki válaszol: - Dehogy, a magángépemmel!
Beszélgetnénk, de én már hahótázok! Mert, amit Én maximum filmeken látok, Ő élőben megtapasztalja!

2013. június 16., vasárnap

Cseresznye, ami meggy!

Keep Calm! Ne idegeskedj! Fogd fel úgy, mint a nap viccét! Kérlek!
Elküldöd a gyereket cseresznyét szedni, ő hazajön egy zacskó meggyel. Piros-piros.
Nem kóstolta meg, csak leszedte az egyik fáról.
Elajándékozod és kész! Nem kell ezen kiborulni.
Tudod, az élet szép! Nevess és kész!

2013. június 11., kedd

Csak egy kedd



Kedves Nyár, gyere már haza! Hol jársz? Azt hitted, hogy csak bepillantasz vasárnapra, aztán ennyi volt és vége? Hiányollak!

2013. június 8., szombat

A 15, ami több, mint 20



Végre, nem esőre ébredünk. Végre, kopogtat az a bizonyos nyár. Reggel fél 8-kor tekerek a Rákos patak mentén. Még felhő takarja az eget. Már izzad a föld. Olyan pára van, hogy nehezemre esik levegőt szivni. A patak, ami eddig csupán betonsánc volt, folyik. Piszkosan hömpölyög. Még 3 métert nőhetne, ahhoz, hogy folyóvá duzzadjon, de ez a veszély minket nem fenyeget. Senki, de senki, nem jár az úton. Én vagyok az egyetlen magányos vándor. Korán van még azt hiszem. Az is lehet, hogy a Dunánál vannak az emberek. Vagy valahol máshol.
A visszaúton sokszor megállok cseresznyézni. Van az úgy, hogy az ember elfelejti az órát.Nem tudom mennyi idő alatt tekertem, viszont hazaérve AJÁNDÉKOT kapok.
Ajándékot, ami elkisér majd a két keréken. Férj, ugyanis megjegyzi, hogy az a tizenötnek hitt kilométer, lemérve többszörösen is, bizony több!!!, mint húsz! Ő, büszke rám, hogy tekerek. 
Nagyon halkan, csak teneked naplóm, megjegyzem, hogy én is büszke vagyok magamra.  
...........
3-kor letekerem a következő kört.  És jöhet a jól megérdemelt BOGRÁCSOZÁS!    

2013. június 7., péntek

Nem fogok köpni!



Micsoda tinédzser vagy kamasz zsargon. Nem fogok köpni! 
Szóval, mesélek. Még kényelmesen elférsz mellettem a lila akácok alatt. Remélem látod a macskát. Macskákat. Majd eldöntöd, ki van a fán! De, mesélni akartam.
Minden szülő szive joga, hogy azt és annyit adjon át a gyermekének a jellem nevű tantárgyból, amennyit tud vagy szeretne. Egy, egyetlenegy szabályom van a gyerekeimmel kapcsolatban. !NE HAZUDJ!, mert ez nálam megbocsáthatatlan, hiszen megvédeni úgy tudok valakit, ha tudom az igazságot. Nos a nevelésem "visszaütött". Vagy mégse? Döntsd el Te kedves olvasóm!

Iskola. Osztályterem. Az osztályterem ajtaja nyitva. Egy labda pattog, az éppen arrajáró tanár belép a terembe és elveszi. Vizsga, ... majd kéri az osztályfőnök senki ne hagyja el a termet, mert kiváncsi lenne, ki labdázott a szünetben? Az ÉN gyerekem jelentkezik. És a legjobb barátja is. Azaz, ők ketten vállalják. 
- Miért a teremben labdáztok? - kérdez az Ofő. Gyerekek válasza, hogy nem engedte ki őket a portás, mert nincs az udvaron felügyelő tanár! - Akkor ez Osztályfőnöki Intő!
Ettől még nem fog összedőlni a világ, gondolom, de kérdezni, megkérdezem, hogy tényleg csak ketten voltatok? És nem! Kilencen. Csak a többiek ..., hogy is nevezik ezt a magatartást szépen?  
- Nem fogok köpni! -mondja. És megismétli, ha nem érteném, esetleg ?!  
Először nem is értem a mondat jelentését, aztán a !névsor! közben megértem, hogyan is értelmezzem a mondatát.  
Szóval, kedves szülő, a Ne hazudj! nevelés használt. Csak, ez egy nyolcosztályos gimi. És ez az osztályfőnök még 4 évig velük lesz. És ő is csak ember és az a fajta, aki ... szóval lesz ennek még következménye. Az én gyermekemre nézve. Sem a csapattárs, sem az osztályelső, sem a pumukli, de még a másik barát vagy a zs...ságát nyiltan vállaló sem vállalta saját "játékát", hogy az osztály focisairól, ne is beszéljünk. Szóval kedves szülő, a gyerek magatartása négyes lesz, valószinűleg, és ki tudja még mi vár ránk?

P.S. Elmesélem a lányomnak. Ugyanebben a nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett. Az ő véleménye az, ha mind a kilenc ember feláll, nincs intő. Mert KILENC intőt csak úgy, mégsem fog kiosztani az osztályfőnök.

2013. június 6., csütörtök

2013. június 5., szerda

New York City



 Egész nyáron a szivem, a lelkem, a gondolatom egy része New Yorkban lesz. Ott utazik, pihen és dolgozik. Nagyon viszontagságosan indul, kezdődik, alakul.  Merj nagyot álmodni!, hogy én ezt hányszor elismételtem és elismétlem. És igen, lehetséges, csak nagyon kell akarni.



2013. június 4., kedd

A NAGY GATSBY 1974



Valahogy nem tetszett az az új feldolgozás. Másra emlékeztem. Mia Farrowra és Robert Redfordra. A történet majdnem ugyanaz és mégis más. Kellett az az esős délután, hogy mozizhassak!  New Yorkban játszódó filmeket fogok keresni a nyáron. Vajon, miért?

2013. június 3., hétfő

Marina, Marina, Marina

a csókodra szomjazom én. Ezért a mai bringatúrámon meglátogatlak. Vasárnap, dél körül, M0-ás, szakadó eső. Kis összeszólalkozás, hogy nekem ... Tény, a napi két körömmel, unom már a kerület hegyeit !!! Mire Budakalászon parkolunk, az eső már csak szemerkél. Az eső is viz, tehát én ezt is imádom. Azért a kihalt Római partot jobban szeretem.



Hajó, Duna, bringa ... szerelem. Egyszer úgy elmennék egy hajóútra! Föl és le a Dunán vagy Alaszkába, mindegy is, hogy hová. Egyetlen családtagom sem hajlandó hajóra szállni velem. Na, de ami késik nem múlik, ugye?! 
Magas a vizállás és SAJNOS! az egész Római part ELHANYAGOLT. Mintha errefelé nem ismernék a fűnyirót, sőt a kaszát sem. Kár érte. Tekerünk, tekerünk és látunk egy hidat, ezen  nem jártunk még. Csak gyalogosan vagy biciklivel meghóditható. Középen rozsdás sinpár, hogy Hév vagy vonat valamikori birtokosa, nem tudom megállapitani. Ez az Árpád hid után van, és ...


  
ez már a Marina part. Oázis a városban. Csak a füvet nyirnák már le!



Vajon laknak ezekben a faházakban?



Kiépitett sétáló vagy bicikliút, de elhanyagolt! Miért? miért? miért?



A teniszpályát sem használták még az idén! Kapucsinózunk. Mennyei!!! Csak mi vagyunk itt is  vendégek. Mi, kettecskén. 



Vissza a zöld hidon. Bár vannak a vizen evezősök, ...



mi már nem tudunk visszatekerni ott ahol  két órája átjöttünk. A Tűzoltóság tölti a homokzsákokat. Feltoljuk a bringákat a töltésre. Eperföldek mellett tekerünk visszafele. Megkerüljük az Omszki tavat. Kicsit csodáljuk a wakeboardosokat.



Bringák az autóban és az M0áson végig zuhog az eső. Beérünk a kerületbe, napsütés ezerrel. Ki érti ezt? Pedig, állitólag nyár van!