2013. február 28., csütörtök

The Oranges

 A nó, éjjel háromkor frissen ébred. Pardon, hajnali háromkor. Ajtókat csukogat, szép halkan kioson a nappaliba, szerez egy laptopot és kedvenc mozioldalára lépve, talál egy életirta történetet.

Következő

http://www.movie2k.to/The-Oranges-watch-movie-2568934.html

Az az érdekes, hogy ismerek egy pont ugyanilyen történetet. Mert véletlenek ugye nincsenek :)

Következő

Érdekes dolog elvonatkoztatni a Dr. House-tól és a Gossip Girltől.

2013. február 25., hétfő

NAFTALIN

A barátnőm háromszor látta ezt a vigjátékot a Radnótiban. Két óra felhőtlen szórakozás. És micsoda játék!



Nekem elsősorban Szervét Tibor volt a leg ...

 

Habkönnyű zenés kikapcsolódás!

2013. február 24., vasárnap

Filmajánló

Amikor HAJNALI  öt órakor elengedtük Ausztriába, még sötét volt. Foci tornára mentek. Mi még kicsit rápihentünk a hajnalra. Az érzés, amikor az orrod hideg a téged körülölelő levegőtől, de a testED melegÉT érzed a takaró alatt.  
Ő, látott egy filmrészletet tegnap és azt mondta, meg kell néznünk, mert szebb, mint a klasszikus Love Story.
A filmet, mert véletlenek márpedig nincsenek, ma a tvben is megnézheted.

Szerelmünk Lapjai, azaz The Notebook

 Következő

Szép. Ugye te is hiszel az érzésben?

Következő

Az egymás mellett öregszünk meg-ben. A SZERELEMBEN.  Ha a válaszod igen, akkor nézd meg.  Nem fogsz csalódni.

A könyvet is olvastam angolul, abban sem csalódtam 

2013. február 23., szombat

Elrabolva azaz Taken

Ez a film cime. Online megnézhető. Olvastam róla, egyik fórumon és azóta követett. Megnéztem. Azt hiszem, minden lányos anyának és apának is látnia kell. Párizs és albán maffia. Elvált szülők. Korlátaikat próbáló tinédzserek. Drog, prostitúció.

Következő

Ez egy film. A vége happy end, de még ha Liam Neeson is az apád, akkor sem hiszem, hogy megmenekülsz.

Következő

Izgalmas kalandfilm, ha van 90 perced, nézd meg.

2013. február 22., péntek

Visszajöttem, mert ...

Szervusz Stuhleck, ugye megigértem, hogy visszajövök. Itt vagyok hát, újra. 



Még a nap is kisütött. Féltem, ha nem jövök gyorsan hozzád, akkor nem állok én  soha többé lécekre.



Pedig, kár kihagyni ezt a látványt, ezt az érzést az életemből. Az, hogy megadatott két nap sielés, következő szezonig majd ez az élmény kisér. Csak, megöleltél újra. Kétszer is.



A meglepetés, hogy sem nyakfájásom, sem izomlázam nincs! Vagy valamit MOST igazán jól csináltam!

2013. február 20., szerda

Hmmm?!

Mögöttem ül, igy nem látom az arcát. Ha a férfiak beszélgetnek, ugyan milyen más témájuk is lehetne, mint a nők. Éppen azt ecseteli, hogy Amszterdamban,  a kirakatból, olyan nőt választott, mint a Claudia Schiffer. Férj közelebb hajol és megjegyzi. Most már érted, hogy vesznek el k.... a férfiak feleségül?
Folytatja, az M5ös mentén állókkal. Sajnálja, hogy esetleg ő az ötödik aznap és azt is, hogy a strici elveszi a pénzt, a nőtől. Hát komolyan, hátrafordulok, mert mindig kiváncsi voltam, hogy ki áll meg ezeknek a ... nem nevezném nőknek őket.
A srác kinézetre normális. Később hallom megjegyzi, hogy 35 éves. Van felesége, persze. Orosz. Moszkva mellől. Nem tud magyarul. A cég kiküldte őt valami vásárra, megismerte, aztán gyorsan megházasodott. Nem, a nő házasság után járt először Magyarországon. Hogy mit szóltak a szülei, hogy feleséggel tért haza? Hát, ....
Azt is meghallgatom, hogy házias a nő és pár hete született az első gyerek. 
Hm...pár hete...hm     

2013. február 19., kedd

Bakancslista

Szerepel a bakancslistámon, az El Camino, végigjárása.
A könyvet már olvastam Tolvaly Ferenctől, hiszen ő is földim. 



A film most került elém: 
http://www.youtube.com/watch?v=H_rRha9paro

Kell a csend a megnézéséhez. 

2013. február 18., hétfő

Ragyogás

Dolhai Attila koncertjének ez volt a cime. És ragyogó volt. Mindig kétszeres élményt jelent az, ha egy szinész énekel. És ő nagyon jól énekel. A három gyermekes apuka. Ma ő itt zenész, előadó, művész, szinész, sztár.

Egész biztosan, hogy az ő hangja miatt néztem meg többször a Mozart, Romeó és Júlia, Elisabeth, Miss Saigon, Cigányszerelem, stb. musicaleket. Ha már irtam a musicalekről, megemlitette Lévai Szilveszter nevét is, akinek sokat köszönhet, mondjuk 10 év Mozart-ot. ( Személyes megj. Port Moodyba Joe-nak. Ő, az a bizonyos Lévai Szilveszter!) 
Linkre kattints:  http://www.youtube.com/watch?v=oXER83XnPlA

Szóval, a mostani koncerten ott volt néhány kedves operett primadonna, bonviván, 24 tagu gospel kórus, a soproni lány kosárcsapat, táncosok és zenészek. 
 http://www.youtube.com/watch?v=ttzdspAxCaQ

Egy kicsit több zene kellene az életembe!
 http://www.youtube.com/watch?v=mrdlbl6zvps

2013. február 17., vasárnap

Sport újra

Azt eddig is tudtam, hogy ahhoz, hogy sportoló legyen valakiből, kell a háttér. Kell valaki, aki megfogja a négyéves kezét és megkóstoltatja vele a sportokat. Klasszikus balett, úszás!, atlétika, foci, tenisz, torna, fitnesz, korcsolya, sielés csak, hogy párat emlitsek mondjuk azok közül, amit mi MINDKÉT gyerekünkkel kipróbáltattunk. Ahhoz, hogy élsportoló legyen valakiből, azt mondják, hogy már ötévesen! sport, sport, sport, edzés, edzés, edzés szükségeltetik.
Én, igen én! sajnáltam mindkét gyerek gyerekkorát elvenni a sport miatt. Inkább úgy volt jelen életükben a sport, hogy tanulok is és sportolok is. És nekem fontos a tanulás is. Élsport mellett magántanulóság van! Hogy jó vagy sem, hogy csak 10 évesen szeretett bele a teniszbe, nem tudom. Azt tudom, hogy az ő korosztálya kisgyerekként kezdő sportolói tizenhat évesen már kiégtek. Nem minden sportot támogat szövetség. Nem is tudom, hogy van-e egyáltalán támogatott sport. Egy Budapest bajnoka vagy Magyarország bajnoka cimért még nem fogad tárt karokkal, mondjuk a Testnevelési Főiskola. Mert nem. De, körülbelül 20 sportágban ajánl ösztöndijakat 53 amerikai  állam egyeteme. Aki tud angolul, kihasználja a lehetőséget. Más kultúra, más világ. Kihivás, hisz szintén le kell győznöd önmagad, az anyanyelved, hogy megértesd magad. És megtörténhet, sőt, megtörténik, hogy a tanulmányi eredményeidért is kitüntetnek. Gratulálok! ( Ez itt a kép helye lenne, de tiszteletben tartom a kérést és nem illusztrálok.)
Az amerikai egyetem a sportösztöndijért cserében, természetesen eredményeket vár! Minden feltételt biztosit, olyan feltételeket, amiről itthon csak álmodozol. Eddig is volt néhány nagyon tehetős szülő, egy kezemen meg tudom számolni, akinek lehetősége volt külföldön sportoltatni a gyerekét, mert a profisághoz ez kell! Több millió. És hiába a tehetség, ha nincs pénz. 
............
Olvasok egy blogot. Ahol a külföldön próbálkozó hazánkfiai mesélnek élményeikről. Meglepetten olvastam, a héten, hogy olimpiai bajnokunk, név szerint Csollány Szilveszter is elindult. A bajnok, aki példás életet élt, akiről nem szóltak hangos pletykák, aki letett valami eredményt az ország asztalára és ő mégsem ...  
...........
Nagyon nagy dolog azt elfogadni, hogy itt ahol születtem már nem kellek. Viszont a lelki békéd valahol meg kell találnod. Hogy a gyökerekkel és a honvággyal ki hogyan birkózik meg, az egyénfüggő. Kicsit belehalsz, de megerősödsz. 
.............
Én még mindig hiszem, hogy a sport is kenyeret ad a gyerek kezébe. Nem lehet mindenki világelső, de már mindenki előtt nyitva a világ és élményekkel tele megerősödve sokan hazajönnek tehetségeket nevelni a világnak.
Minden fiús apa álma, hogy világhirű focista lesz a fia. Van akinek álmai pár év alatt szertefoszlanak. A focit is ott a világ másik végén tizévesen kezdtük. Volt egy óvodai kostoló, de akkor nem izlett. Kivételek mindig vannak, de ebben a sportban a tizennégy év a vizválasztó. Én csak esemény megfigyelőként követtem, ahogy a gyerekeket, hol egy hét Győr, egy hét Felcsút, egy hét Szombathely próbajátszatták a szülők. Sőt Budapest is játszott, sőt, pl. a mi csapatunkból csak az én gyerekem volt abban a helyzetben, hogy mivel nyolcosztályos gimnáziumba jár nem kellett felvételiznie. Na, akkor őt ugye főleg, hogy el kellett volna vinni próbajátékokra. Mivel mi  szülők, ebben a kérdésben ellentétes nézeteket vallunk, mivel körülöttünk csak a kudarcokat, csak a ...láttuk...mi nem próbálkoztunk. A lelkünk mélyén persze, biztos, hogy ott volt, hogy valaki csak felfedezi. Én hiszek az időben. Ahogy az idő mindent eldönt, elrendez, ha odavaló vagy odaérsz. Ha meg nem, akkor minek erőlködni. Tudom, ez nem egy sportos hozzáállás, de semmit nem akarok görcsösen és mindenáron. Hiszem és vallom azt, hogy az élet több utat is mutat neked. 
................
Egy hires magyar nevét felvette egy budapesti foci akadémia. Egy Barcelonában is labdát kergető valakiét. Hivtak. Elhivtak próbajátékra. Őbenne, látnak valamit. Dilemma abból, hogy ez nekünk kell-e, megéri-e nem nagyon volt vagy van. Ha hivnak, ha eléd teszik a lehetőséget, ha ezt tizennégy évesen kapod, akkor indulnod kell. A feltételek, kitünőek. Sajnos a szülő a pálya széléről maximum szurkolhat, mert nem ő játszik azon a zöld füvön. A szülő  csak figyelhet. A szülő figyeljen. Volt egy edzőmérkőzés a Rapid Wien ellen. A bécsi csapat is tizennégy évesekből áll. Válogatott gyerekekből. Volt ott török, magyar, román, horvát, szerb és gondolom osztrák is. Tehát van lehetőség!  
( Tiszteletben tartva a kivánságot, ide sem kerül kép illusztrációként.)  

2013. február 15., péntek

Servus berg!

Szervusz hegy! Én, most látogatlak meg először. Tudom, tudom, hogy szerinted a szomszédban lakom és a sógorság is összeköt bennünket. És mégis. Hajnali négykor keltem, hogy ideérjek. Annyira akartalak látni, hogy a hajnali budapesti szél nem tántoritott el a kirándulástól. Győrtől esett a hó. És nem takaritották az utat, én mégis jöttem. Hiányoztál. Hivtál. Nem birok hegyek nélkül élni és most volt egy egyszeri alkalmam. Most komolyan gondolod, hogy nem mutatod meg magad. Nem látom a sikorcsolyám. Hopp, ennyire azért, ne szeress, hogy ilyen durván megölelj! Auuuuuuuu, a fejem koppanása a bal fülemben viszhangzik. Auuuuuuu, mondom, hogy csak szólj, mert szivesen leülök, de ezek már komoly esések. Fájnak. És nem látok semmit. Tudtam, hogy a nap ma nem süt ki, de ezt a ködöt, sehol sem jelezték! Bemutatkozom. Fenci vagyok. Kedves Semmering-Stuhleck, megtennéd, hogy szólsz a ködnek csak pár órára, szálljon már fennebb! Előre is köszönöm.



Hát nem, elintézted! Remek. Igérem, hogy még visszajövök. Soha, de soha nem estem még ennyit! Férjem szerint elfáradtam. Azért az utolsó még működő felvonóval, utoljára utolsónak mégiscsak felmentem. A hegy lábánál, betértem egy gőzgombócra. Egy szilvalekváros, vanilia öntetesre. Mert megérdemlem! Mert van annak már vagy hét éve is, hogy utoljára ilyet ettem. Mert, mert...



A hazaút, szintén nedves volt! Hogy mennyi balesetet láttunk, ajajajaj! És, hogy elfáradtam! Én ilyet még soha nem éreztem. Fürdés után le kellett ülnöm. Reszkettek az "izmaim". Altató az nem kellett.
...........
És mire ébredtem? Éppen, hogy elértem a fürdőszobát. Lehet fehér epét hányni? Ez kész vicc, hogy az én szervezetem a totálfáradtságot is kiböki magából. Vagy az is lehet, hogy ez nem is normális dolog. Jaaaaaaaaaaaj! A nyakam! Az a bizonyos esés. Uhhhhhhhhhhhhhh, ma piláteszen nyakat fogunk nyújtani. Ez a fájdalom kibirhatatlan. Elő kapok egy Panadolt, egy Aspirint, egy Saridont, egy Flektor port. Még jó, hogy mást nem találok. Mindezt 20 perc alatt. Perskindol gél is a nyakon.  Mert a nyakam tény, hogy nagyon fáj. Az a ködbéli fejről fülre esés. Tudom én. Azt is tudom, hogy kobakot kellene hordani. Tudom én.  

2013. február 14., csütörtök

2013. február 13., szerda

Kötés? Jobb, mint a jóga!

Az alábbi szösszenetet PEONY követte el, én csak rátaláltam és megosztottam. Olvassátok szeretettel.

Kötés? Jobb, mint a jóga!

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy létezik egy olyan egyszerű tevékenység, amely meditációként működhet, javítja a kéz mozgását, a látás és a kéz mozgásának összehangolását, csökkenti a stresszt és a depressziót, a vizualizációt használva serkenti az agyműködést, javítja a memóriát, megtanít a célkitűzésre, tervezésre és egy projekt végrehajtására? A kötés mindezt tudja. A kötés mindig velünk volt, a háttérben, általában úgy gondoltunk rá, mint valami, amit az idős hölgyek csinálnak. Azután, úgy egy évtizeddel ezelőtt több híres sztár is kezébe vette a kötőtűket, és egyre inkább divatos lett, és vagány, gyakran hívták az „Új Jógának” is, de a divatot félretéve a kötés több területen is hasznos lehet.

Kötni könnyű, és segíthet összpontosítani. Ahogy mondják „bárki, aki meg tudja kötni a cipőfűzőjét rendelkezik a kötéshez szükséges alapképességekkel”. Annyira könnyű vagy nehéz darabot választhatunk, amilyet csak akarunk. Van valami, amit alaposan végig kell gondolnunk, ki kell találnunk, amihez összpontosításra van szükség? Van olyan, amikor nehéznek találjuk a koncentrálást, mert a kezünkkel mindenfelé matatunk, a gondolataink pedig elkalandoznak? Vegyünk egy könnyű, gondolkodást nem kívánó projektet, például egy két sima, két fordított bordás mintával kötött zoknit, vagy egy lustakötéses sálat, amivel lekötjük a kezünket, és a gondolataink kis részét, miközben a többi a fontos gondolatokra koncentrálhat.

A kötés ellazít. . Van valami, amit szeretnénk elfelejteni, de nem tudunk? Valami, ami újra és újra felszínre tör a gondolatainkban, ami miatt stresszelünk és folyamatosan aggódunk? Keressünk egy nehéz mintát, egy sok színnel készült Fair Isle pulóvert, vagy talán egy aprólékos csipkemintát, ahol alaposan oda kell figyelni a kezünkre , lelassítani a gondolatainkat, és minden szemnél át kell gondolni mit csinálunk. Egy idő után könnyen elveszhetünk a munkában, és elfeledkezünk a problémákról. A kutatások azt mutatják, hogy a kötés ritmusos, ismétlődő mozdulatai kiválthatnak egy ellazult, mintegy meditatív állapotot, ami segíthet a depressziós betegeken, vagy akár krónikus fájdalmon is.

A kötés praktikus. A kötőtűk csattogtatásával elűzhetjük az unalmat várakozás közben, az orvosi rendelő várójában, a repülőtéren, hosszú unalmas utakon, vagy éppen sporteseményeken. Ha másoknak kötünk, nagylelkűek lehetünk, ha másokkal együtt kötünk, közösséget építhetünk. Segíthet a gyerekek motoros készségeinek, színérzékének, és kreativitásának kibontakoztatásában. Ezzel az egyszerű kézimunkával gyakorolhatjuk az alapszintű matematikát, az összeadástól, a szorzáson-osztáson keresztül a kombinatorikáig. A gyerekek megtanulhatják, hogyan kell célt kitűzni, és hogyan lehet egy projektet végigvinni a tervezéstől az elkészült darabig. Időseknek segíthet bizonyos izmokat edzésben a memória karban tartásában.

Nem számít hát, hogy milyen korúak vagyunk, vagy milyen okból kötünk, a legtöbben egyetérthetünk abban, hogy jót tesz. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a végén lesz egy darabunk, ami hasznos lehet, praktikus, vagy szép, vagy mindhárom egyszerre. Kevesen vannak, akik nem értékelik a kézzel kötött dolgokat, a zoknik kényelmét, a kesztyűk melegét, vagy egy kézzel kötött pulóver egyediségét.

2013. február 12., kedd

Ringass, Amadeus!

Vass Virág újra megajándékozott azzal élménnyel, amiért érdemes olvasni. Utazhattam térben és időben. Gyönyörű és keserű szerelmek füzérében, ám egyszercsak az édes keserű lett a keserű pedig édes.
Csak az élet képes arra, hogy ennyire átrendezze ezt a sorszőtte szinpadot! 

2013. február 11., hétfő

Tökéletes Kezdet

Az intuíció dolgozott újra vagy sem, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vancouveri képeket nézegettem a régi laptopon. Azt már tudtam, hogy a szél miatt az első hivatalos tenisztorna kezdete, csúszik egy napot. Azt is tudtam, hogy akkor 4 meccset kell játszaniuk egy nap alatt.
Azt meg éreztem, hogy ki lesz az ellenfél. Jön az sms, a párost megnyerték! Jön egy másik, az egyénit is megnyerte. Akkor már a honlapjukon is ott volt minden... Az Ő fényképe is!

A következő páros, nálunk este 11kor kezdődött. Amikor sok sikert kívántam, mellesleg megjegyeztem, hogy szerintem G.B. ellen fogsz egyénizni. G.B. 2008as vancouveri tartózkodásunk első hivatalos tenisztornáján, nyert a lányom ellen. Nem egészen tisztességesen. A visszavágóra 2013ig kellett várni.
Mi is kell a győzelemhez? Lélekjelenlét. Ezen a szinten minden lány tud teniszezni. Az a nyerő, aki fejben erősebb. Mert minden fejben dől el. Minden!
Hogy tudsz tovább játszani, ha az első szettet megnyeri az ellenfeled? Hogyan hozod simán a másodikat? Simán?! Hogy aztán egy 10-8as tiebreakkel győzedelmeskedj?! Ide, ehhez kellett a koncentráció. Mindkettejük agyában végig ott sikíthatott, hogy pont ellene nem veszithetsz!

Az edző, Perfect Day-nek, azaz Tökéletes Napnak, jellemezte a kezdést. Tökéletes Kezdet!

2013. február 10., vasárnap

Torna, pilátesz, séta...futás

Már három hete ébredek, azzal a kinzó gondolattal, hogy akkor ma felveszem a futócipőmet. Amikor ezen gondolatokat irom, újra hull a hó. Tehát ma sem lesz az a nap! Őszintén, Kanadában és Amerikában is csodálattal figyeltem, ahogy a velem egykorúak-nem irtam középkorút, direkt-róják a köröket. Egymagukban, ketten, többen. Azért más lehet reggelente a tengerparton futni. Más lehet, vizszintesen futni. Én a hegyről, a hegy legtetejéről kell elinduljak és ide kell visszafutnom. Nem tudom ráerőszakolni magamra, hogy megtegyem. Még nem!
Még mindig nem!



Szépen fokozatosan visszatértem ahhoz a mozgáshoz, ami nekem jó. Első héten egyszer piláteszeztem és egyszer sétáltam, majd a másodikon két pilátesz. A harmadik hét volt az áttörés. Három pilátesz, egy szauna és egy séta.  Pilátesz! Séta! Ez a két mozgásforma az, amiért elindulok itthonról. És jó elindulni. Lecsendesit, megnyugtat. És akkor, ekkor kezembe került Müller Péter irása, idézem:
"Edzeni a lelket kell. Erre semmi sem alkalmasabb, mint a sport. De a lényeg nem a "mozgás"-erre az állat is képes-, hanem a lélek összeszedettségének a megtanulása a test "nevelése" által ..."   
Azt hiszem a már egy éve rendszeresitett piláteszem erre tökéletesen alkalmas. 
Müller szerint: " A sport lényege nem a testmozgás, hanem elsősorban a koncentráció." A felfogása érdekes, egyben elgondolkodtató. Természetesen irásában ott a fricska, hogy ő 75 évesen is, naponta hódol a sportnak. Hiszen, " A torna az egyetlen olyan "tantárgy", ahol az ember önmagán dolgozik."

Önfegyelem, önlegyőzés, léleksport. Lelki erő, amit az ember egy életen át is végigvisz. Úgyhogy, sétára fel!

A képek Vancouverben készültek.

2013. február 9., szombat

Szabad péntek

Amikor reggel kinyitod a szemed és nem rohansz zuhanyozni, hogy gyorsan felébredj. Amikor Te viszed ágyba a kávét. Felhúzod a redőnyt és olvasol. Olvashatsz. Amikor, másvalaki késziti a villásreggelit a konyhában. Az, hogy 11re rántott hús van krumplipürével, na az már valami. Valami kellemes és csudajó. A gyerek is ébred az illatokra. A gyerek, aki egész héten betegeskedett. Kipihente magát, igy szólhatsz, hogy ebben a szép napos időben sétálni fogtok. Sétálni indultok. A gyógyszertárig, hegyen le-hegyen fel, pont egy óra az út. Sebbenzin és torok fertőtlenitő. Mikor is sétáltam én utoljára a nálam most már magasabb kisfiammal, csak úgy? Nem is tudom. Sajnos viszek magammal telefont. Igy folyamatosan elmagyarázom, hova mit kell irni, igen annyi, stb...ma van a nemzetközi nyelvvizsgára való jelentkezés utolsó napja. És van, azaz vannak akik 3 hét alatt csak és kizárólag ma érnek rá regisztrálni. Úgy látszik iskola helyett regisztráció van. Hm, érdekes. A hegyen felfele, annyira szépen süt a nap, hogy a gyerek vetkőzik. (Férjnek volt egy ötlete, hogy ma egynapos sieljünk. Megnéztük az időjárásjelentést és nem jó időt jósolt, hanem -12 fokot. Az ötletet elvetettük.) 
Gondolataim, mert azok nélkül nem tudok sétálni. A Jófogáson, van fent 60 hirdetésem, újitani kellene őket. Ekkor természetesen, mert telepátia, vagy véletlen! ajánlat érkezik 4 doboz Legóra. Nem újitok, úgy döntök. A másik gondolat, csupán pár óra és pályára lép a lányom. 
Szóval hazaérünk. Ropog a tűz a kandallóban. Friss illat. Természetesen, kezdem most már irigyelni én is maga magamat, szóval ő porszivózott és felmosott. Leülnék a kandalló mellé, de bevonz a konyha és összedobok egy csinos töltött tojást vacsorára. Elhatározom gondolatban, hogy elkezdem a 7 után már nem eszem műsoromat. Közben a gyerek éppen angolozni szeretne. Teszteket ir. Eldobok mindent és lelkesedem. Ügyes, nagyon ügyes! Komolyan mondom, ő is pontosan tudja, hogyan kell örömet szerezni nekem! 
Mire visszaérek a konyhába, ott már REND van. Hajaj! Van, aki igy és van aki úgy főz. Férj az a tipus, hogy mire elkészül az alkotás már ragyog a hely, ahol készült. Én az elkészült alkotás után, takaritok. 
Belefér az ötórai tea is a napunkba. Már hiv a lányom, ott reggel nyolc és 60km/órás szél. Elnapolják a tenisztornát. "Hazaindul". Skype. A technika ördöge. Egyszerre készül az amerikai cheesecake egy budapesti és egy lasvegasi konyhában. 
Ő tanulni készül, a fiúk tévéznek, én elvonulok olvasni. És elalszom!
................
Már ébredéskor látom, hogy kerestek. Tudom, hogy ma megtartok pár órát. Mert nem tudom azt mondani, hogy nem. Mert hogy nézzek valakinek a szemébe, miután azt mondom pihennék és nem érdekel, hogy 2 hete beteg a gyereked, pótoljon mással. Ez ugye, nem én vagyok!
     

2013. február 7., csütörtök

Csak egy mondat

Van egy mondat, ami nem hagy nyugodni, amióta elolvastam. ...csak azon szabad aggódni, amin változtathatunk, mert ami nem megváltoztatható, azon nem érdemes!

Hogy ez mennyire igaz!

Yosemite, nem én fényképeztem :), de a mai havas Budapestről, jó ránézni.

2013. február 6., szerda

The Impossible

Magyar forditása A lehetetlen.

Már éppen ideje volt a cunamit megfilmesiteni. Persze, találok hibákat. Csak, mert mi akkor Mexikóban voltunk. Két nappal előtte eltüntek az állatok. Halak, tengeri csillagok és sünök, delfinek, madarak. Mi is cseréltünk szobát. A szállodából leköltöztünk a partra. Olyan közel voltunk a tengerhez, hogy cölöpökön állt a házunk. És egy betonfalat is felhúztak elé. Egy métereset. A viz olyan hangosan nyaldosta a partot, hogy első két éjjel a viz hangjatól nem birtunk aludni.
A lehetetlent akkor éreztük, amikor Bécsben leszállt a repülő és a tévétársaságok, mikrofont toltak az arcunkba. Legalább hatot. Kérdezték nyilatkozok-e németül. A kicsi a vállamon aludt, a nagyobbnak fogtam a kezét. Húzott a másik kezével egy bőröndöt. Azapa hátul, 3 válltáska  és két bőrönd.
Persze, hogy nyilatkozok. Melyik utazási irodával utaztunk, kérdezték. Mondom. A nevünk. Mondom. Honnan jöttünk? Mexikó.
Na, ekkor a mikrofonosok, vagy hatan a kamerás másik féltucattal már rohantak is egy másik ajtóhoz. A nyilatkozatom SENKI sem köszönte meg. De én akkor pofátlanul kiragadtam egy arrajáró kezéből az újságot, mert tudni akartam mi történt????????????????????????????????????????????????????????
Ja, csak egy cunami. Ezt a szót akkor hallottam először. Már mondtam, hogy Goethet nem fogok eredetiben olvasni, de ott és akkor azt a csomó napilapot hibátlanul olvastam és forditottam,a 8 fős Mexikóból érkezett  magyar csapatunknak.
...........
Nem birom a vér látványát. Filmen sem. Ezért sokszor csuktam be a szemem. A fülem azért érzékelte a hangokat. A viz hangját. Mert tudod....A viz az Úr!

http://port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=134080&i_topic_id=&i_is_picture=1&i_is_video=1&i_org_id=&i_media_id=429831

A lehetetlen

2013. február 5., kedd

Érdekes

You Know You're Hungarian ♥ : yeah, thats us :)

-When you tell someone that you are Hungarian, they ask "Are you hungry?" Then you congratulate them on being the millionth person to say that to you.
-When meeting another Hungarian in a country outside of Hungary is amazing.
-When you have a row and seat number on your cinema ticket… but you paid the same amount like the one who sits at the best place… and usually arrives 5 minutes after the movie started.
-When you have a nameday and no one foreign understands what that is good for.
-When you love Turó Rudi but cant really explain to foreigners what the hell that is untill they try it.
-When your foreign friends ask you if you still believe that Santa Claus brings the presents on the night between December 24th-25th... then you answer somehow confused that Santa Claus brings the presents on the 6th of December and it is actually Little Jesus who brings the presents on Christmas, but the presents are already there on the 24th at 6PM.
-When a pancake is extremely flat in your country and you roll it up instead of folding it.
-When you know the Hungarian girls are the cutest and prettiest.
-When you have a funny accent in every other language you speak.
-When you start counting on your hand with one being the thumb.
-When you can swear for 5 minutes straight, with one breath, not using the same word, ever.
-When you have difficulty pronouncing words started with "W" in English, but you're capable of creating long and meaningful sentences using only "E" vowels in you mother tongue.
-When you call a 79 km long lake (the Balaton) the Hungarian Sea. And you are able to swim across it!
-When zou cant tape on an english keyboard because y and z are mixed up.
-When you tend to feel sorry for yourself for no particular reason and complain a lot.
-When you understand cynism and sarcasm; you sometimes go cynical/sarcastic yourself.
-When you are more creative in cheating then any other nationality.
-When you give two puszi to everyone you know.
-When you have weird chocolates hanging off your Christmas tree
-When you have 44 letters in your own ABC

2013. február 4., hétfő

HOOVER DAM

A szilveszteri intermezzo után, kicsit nehezebben indultunk egy újabb kirándulásra. Pedig a lakásunktól fél órára, gyönyörködhetünk valami csodában!


Nevada és Arizona határa. Ahol elkezdődött Nevada. A hely ahol, ha megállsz Nevadában vagy, de ha lépsz egyet az már Arizona. Másik időzóna.


Az Ő képeit használom és keresem a felhőket.


Nem találom őket. Mármint a felhőket. Meg kell állapitanom, hogy van érzéke a fotózáshoz.


Már kétszer jártam itt, de ahányszor csak tehetem eljövök és csak nézek és bámulok. Hogy milyen kolosszálist képes létrehozni az ember.


2013. február 3., vasárnap

Csak a hiány ...

Kellene irni. Le kellene irni. Ki kellene irni. A hiányt és az űrt. A hiányról. Az űrről. Nem lehet megszokni. Nem tudom megszokni. Nem tudjuk megszokni. Borzasztó, ahogy reggel kinyitjuk, este becsukjuk a szobaajtaját. Redőnyt húzunk fel és le. Reggel és este. Porszivózunk és port törlünk. Csak  úgy bemegyünk. Mindhárman. Csak kinyitjuk a szekrényét. Csak megfogjuk a ruháját. Vagy a kabátját. Vagy csak állunk és nézünk. Nézünk magunk elé. 
Bár, kétnaponta látjuk skypeon. Sőt, naponta beszélünk. De az nem ugyanaz. Követjük az egyetem honlapján. Smsek, mmsek. Emailek jönnek, mennek. De akkor is 23. napja nem láttam. Láttam, de a technika még nem fejlődött odáig, hogy a simogatásom érezze is. A képernyő, ha mesélhetne ...
Menekülök. A munkába. Bár hetente 2X mozgok, már harmadik hete ...olyan órarend szerint zajlik az életem, hogy még én is csodálkozom, hogy birom ezt még egyáltalán. A szemem jelez. Már este 8, 9 tájékán, csak zuhany és sötét szoba lenne a vágyam. De éppen akkor ér haza. Érnek haza. Ők. És akkor átnézzük a leckéket. És néha megengedi, hogy hozzáérjek. Jegelhetem a lábát vagy masszirozhatom a nyakát. Ő is fáradt, nagyon fáradt.
Ezen a sötét esős hétvégén, az csak természetes, hogy áthivhatja a barátját. Ők játszanak és mi végezzük a dolgunkat. Bár van egy üres szoba...ők mégis vendégágyat húznak a saját szobába és azon alszik a barát. Hajnali egy vagy másnapi. És még nem alszanak.
Nem tudok elég fáradt lenni ahhoz, hogy ne gondolkozzak. Ha meg gondolkodok, nem tudok aludni. Igy éjjel 2, 3 tájékán kijövök a nappaliba, bekapcsolom a gépet és filmet nézek. Nem, nem kattanok a facebookra vagy a skypera, hogy lássa a gyerek, hogy Azanya már megint nem alszik. Az első évben akkor aludtam végre egy teljes éjszakát, amikor hazajött. Mindig azt mondom csak még a jövő hét és aztán változtatok, nem nem nem nem MOST változtatok. Idő! Még nem láttam az új csapatát. Még nem voltam sem edzésén, sem meccsén. Még a hétköznapokat nem tudom átszervezni. Mivel a tegnapi  napot átdolgoztam a jövő pénteket megadtam magamnak szabadnapnak! Ma is dolgozom. Kihúztam fekete filccel a jövő hétvégét. Péntek, szombat, vasárnap. Nem érdekel a más gyereke, azon a napon, attól a naptól változtatok, mert ezeket a perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket Senki, de Senki nem adja vissza nekünk a gyerekemmel. A saját gyerekemmel. A gyerekeimmel. A még itthon levővel és a másik kontinensen élóvel. Közben az anyai sziv attól is megszakad, hogy a testvéreket szétválasztotta ... Az élet. Nagy rendező ez az élet!


A fotó az övé. A fa. Az életfa. Nekünk valahol újra egy kontinensen kell lennünk. Az az örjitő, hogy nem tudom, találkozunk-e még az idén. Idén! és még csak februárt irunk. Szenvedek. De, nem mutathatom. Vannak jelek. Vannak. Amikor már aludni sem tudok. Még hat órát sem. Bár két könyv is hever az éjjeliszekrényen, a szemem az már ... vagy látom a szinház féláras, de semmi kedvem hozzá. 
HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

2013. február 2., szombat

Skyfall

Az milyen dolog már, hogy ahányszor csöng a telefonom, felcsendül Adéle éneke a Skyfall,

http://www.youtube.com/watch?v=MxBKgtBjRaM

és én még nem láttam a filmet. Skyfall, az új James Bond film! Csak nekem nem tetszik ez a 007es. Izlések és pofonok, ugye. Sean Connery vagy Pierce Brosnan, ők igen!  

 Következő

Filmkostoló,

http://port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=122928&i_is_picture=4&i_topic_id=&i_is_video=15&i_org_id=&i_media_id=400199

2013. február 1., péntek

A Late Quartet

Észre sem vettem/tük és már eltelt egy hónap az évből! Mondom én, hogy versenyt száguldunk az idővel!
Álljunk csak meg egy pillanatra és lazitsunk, zenével, tornával, sétával, ...



Négy zenész. Egy nő és három férfi. A nő és a nevelőapja, a férje és a plátói szerelme. A nő férje és a flamenco táncosnő. A nő lánya és a plátói szerelme. Bonyodalmak, művészi kesze-kuszaságok. Szálak, kezdődő Parkinson és ZENE! Beethoven!!!
Gyönyörű film. Művészfilm. Emberien művészeti film.