Boldog Születésnapot, ezzel a cserép virággal ami jövőre hazavár! És egy idézettel:
“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.” (Kahlil Gibran)
Tegnap "betakarítás" zajlott. Míg én a virágmagokat gyűjtöttem a férjem a paradicsomot takarította be. A fűbe szórta, ezt le kellett fényképeznem:
És természetesen a paradicsom szortírozásra várt. A Fiam csendben "elvonult". Két perc alatt alkotott:
Hát igen Lányom. Még azt is kívánom, hogy soha ne szűnjön meg ez a testvéri szeretet közöttetek!
És mindig számíthass ránk:" Eddig lépcső voltam hogy a gyermekem minél magasabbra jusson. Most már korlát akarok lenni az életében, hogy ha egyszer-egyszer megszédül legyen miben megkapaszkodnia."
