2012. szeptember 9., vasárnap

Budaőrs, Dunaharaszti, Délegyháza

Szeretem a csípős őszi reggeleket. Amikor hétágra süt a nap mégis hűvös a reggel. Ha a napon állsz az kellemes, ha árnyékban, akkor már elviselhető a kardigán. Napközben, akár 30 fok is lehet, de éjjel lehet aludni. Az esték hűvösek. Az időjárás vancouveri. Csak a minket körülölelő természet, magyar.
Történt ugyanis, hogy a szombat Budaőrsön kezdődött. Imádom a helyet, mert hangulata van. Az autópályán is végig lehetne száguldani, de mennyivel kellemesebb a nem túl széles főutcán lépésben haladni és bámészkodni. A faluvégen avagy a városvégen ott van a focipályánk. A figyelmemet néha elvonják a hegyek, a sziklák...azért észlelem, hogy újra nyerünk és természetesen gólt is lő a HETES! A nap folytatódhatna egy kis hegymászó túrával. Ezt nem annyira díjazná, a sportoló. Meg sem említem. DE!!!!!
Ha nem beszélek, szerintem olvasnak a gondolataimban. Vasárnap a bringák az autóba kerülnek és meg sem állunk Dunaharasztiig. Parkolás a főutcán. Kezdődik a tekerés. A Paradicsom szigetet kerekezzük be először. Bár a kertek végében ott folyik a Duna, sajnos nem mindenki tartja rendben saját tulajdonát. Alig van élet errefele, pedig úgy hallottam szép hosszú őszünk lesz. A kukoricaföld porát verjük fel éppen ...és már egy gazdagabb település sziget részére tekerünk. Zsákutca. Bemegyünk a faluba, Dunavarsány, 51es út (ide nem kellett volna kikarikázni, mert itt ezerrel száguldanak a négykerekűek). A helyi kocsmában egy korsó sör, tejszínhabos kávé és SZÓDAVÍZ (olyan igazi), oltja szomjunkat. Jattal együtt ötszáz forint! Áttekerünk a vasút másik oldalára. Délegyháza. Délegyházi tavak:



A bringaút hiánycikk! És a porfelhőből látható, hogyan száguldanak négykeréken. A fű kiszáradt, mert esőre nem is emlékszem mikor esett. Persze nem szegi kedvünket a por, körbeszáguldunk. Érintjük Taksonyt, Nagyvarsányt, Dunavarsányt (találunk egy kevéske szépen kiépített bicikliutat, majd Dunaharaszti). Negyven kilométernyit tekertünk.
Strandidő volt, a fénykép dokumentálja:


A hazaúton elfelejtettem a bringakesztyűm levenni, így kesztyűben forgattam a volánt. Dehogyis voltam fáradt. Áhhh, nem, de azért zuhanyzás után a Perskindol lett a társam.
Lehet, hogy a sport megérteti velem az adrenalint. Nem tudtam aludni az éjjel. A fáradtságtól? Nincs izomlázam, de szándékomban áll ma elmenni nyújtani pilátesen.
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése