Az ut

Hosszu. Bovebben, ...Budapest es Amsterdam kozott az ido elrepult. Hajnali negykor ebredtunk, nem mintha aludtunk volna. Hatkor indultunk es nyolckor le is szalltunk. Nagyon hosszu seta kovetkezett. Az U alaku repter egyik vegebol a masikba.
Aztan Amsterdam-Los Angeles. 11 ora. Kimondani is sok, hat meg a levegoben tolteni. Parszor eszembe jutott a ferjem mondasa, miszerint gep meg nem maradt a levegoben!
Los Angeles! Hm...atepitik a repteret. Enyhe kaosz helyzet, mert ki kell menni a repterrol es busszal vagy gyalog atmenni az egyes terminalrol az otosre. Es atfoglaljak a jegyunket a Delta jaratara. Ez egy igazi kis daralo, amolyan repcsike.
Egyik oldalon egy sor szek, masikon ketto. A borondom, amit szigoru meretbetartassal vasaroltunk, nem fer bele a fejunk folotti csomagtaroloba. Mert annyira szuk a hely. A normal meretu kis hatizsakot bepasszirozzuk. Egy, azaz egy szabad hely van a gepen, odaultetik, gyerek hammal a borondom. 45 perc hullamvasut es megerkezunk Las Vegasba. A hasam hol a torkomban, hol a bokamon. Azt nezem, hogy most akkor helikopterrel vagy repulovel repulunk. Vegre, leszallunk.
Hidegzuhany a nyakba, a borondre valo varakozaskor. Ugyanis a szamzaras borondunket, mindkettot, Los Angelesben feltortek. Mert nem szabad lezarni a borondot! Olyan, mintha kalapaccsal szetutottek volna. Lehet azert, mert pont ezt tettek. Egy cedula a borondben, hogy bocsi, ellenoriztek, de mivel nem hagytam nyitva, nem reklamalhatok. Koszonom Amerika, csak ennel tobb baj ne erjen.
Kisetalunk a PASSENGER PICK UP-hoz. Olyan meleg van, mintha a tropusokra erkeztunk volna. Nem, ott fuj a szello. Ez itt a sivatag. Itt fullasztoan meleg van. De, a sorban latok egy Hondat. Integet valaki kifele. A LANYOM! En akkor is imadom!
Es autozunk hazafele ... ahol most lakik olyan mint egy szalloda, kulonallo bungalokkal. Palmafak, palmafak! Szep!