Tetszik a RAM. Jó az akusztika, van helye a lábamnak, soha nincs sor a WC.ben, kellemes a társaság, van levegő. Régi, gyerekkori kedvenc énekeseket, színészeket is felfedez a nézőtéren az ember.
Na és Kuba, kubai zene. Aki egyszer már járt Kubában, a szocialista Kubában, azt megfertőzte a BOLDOGSÁG! Az ott élő emberek mindig ritmusra mozgó lába, mosolya.
Kicsit hamarabb érkezünk. Férj azt mondja igyunk egy pohár francia rosét. Mondom, rendben, de hol van itt a kiskocsma, ahol mi éppen parkolunk? Hát, az öltönyzsebben. Kis üveg bor, poharakkal. Igen, igen ... érik meglepetések az embert!
Jó hangulat, kellemes zene, bár lógnak a karzaton, van még hely a földszinten! Mindig, de mindig rájövök a Nagy Igazságra, hogy zene nélkül lehet élni, de minek?
Ott volt az a bizonyos oldmobil is a színpadon, Che Guevara is felidéződött, és annyiszor kiáltották, hogy Kuba, hogy komolyan fontolóra vettem, hogy visszateszem a bakancslistámra.
Másfél évtized óta, biztosan változott ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése