Hajnali négykor már elviselhetetlen a fájdalmam és a sötétben, mintha hallanám az esőcseppek kopogását is az ablakpárkányon. Feltápászkodok, mert kiugrani fiatalosan az ágyból, egyelőre nem megy. A konyhába érve, a redőnyökön is hallom a kopogó esőt! Ugye, ugye, a bal kezem, a vállam, a karom fájdalma kibírhatatlan. Úgyhogy Flectort oldok, kézi masszírozót keresek és próbálkozom elindítani a reggelt. Eszembe jut, a babérlevél főzet,amit megosztottam, de még nem próbáltam, lefőzöm. Most hűl, hátha hoz enyhülést ...
Történt ugyanis, hogy életemben először bringáról való esést produkáltam. Abban az ominózus pillanatban, csak azt láttam, hogy több sebből vérzek. Másnap reggel, már a vállam fájdalma lebilincselt. Pihentem egy hetet. A hét elején visszaültem a szeretett biciklim nyergébe, hiszen nálam a biciklizés sport. Visszamentem jógázni. Ez a rengeteg kézen való testtartás, majdhogynem ínhüvelygyulladásba torkollott. Fájdalmaim vannak. Őrült nagyok.
Természetesen, nő vagyok, ezért nem voltam orvosnál, szenvedek ... és várom a babérlevél főzet kihűlését.
... Sötétrózsaszín a lé, kortyolgatok-kortyolgatok, néha egy hasi görcsöt érzek, de mást még nem. A vállam Diclofenac krém és jégzselé segítségével gyógyul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése