A csend. Azt hiszem az az állapot, amire a legjobban vágyom. A csendben születnek a legnagyobb ötletek. Tudom, hogy vannak akik fel sem ébrednek már rádiót vagy tévét kapcsolnak "Kell a háttérzaj!" felkiáltással. Ők azok, akik kedvenc sorozatukat, ha nem nézhetik meg már rosszul vannak. Általában már délután ott fekszenek a tévé előtt és egymás után nézik, hogy mi történik a dobozban. Abban a színes dobozban, amihez képest az ő életük annyira fekete és fehér.
Tudom, mert többször is próbáltam, kár vitába bonyolódni arról, hogy régen, amikor még nem a tévé kötött le, voltak barátaid. Volt programod. Ismerted a szomszédaidat. A ház lakóit. Az utcalakókat.
Vicces volt, ahogy ránéztem egy nyugtára, és a cím egyik kertszomszédomat jelölte. A közvetlen szomszédom volt éppen nálam, mondom jééé a te hátsó szomszédod az! Sőt, egymás feletti helyiségben vállalkoztok, ugyanabban a szolgáltatóházban. Néz, néz, ... nem lehet mindenki olyan, mint te mondja.Olyan ismerkedős. Ma a kerítés "nagyhatalom".
Az én kerítésem is zárt, éppen ezért ünnep, ha kimozdulhatok mögüle. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy Vancouverből hazajövet,7 éve, a tv távirányítót elkerülöm. Persze, ha szólnak, mint ma édesanyám, hogy István, a király lesz a tévében, akkor hidd el lelkesen nézem én is!
Csak az én időm, ne egy doboz irányítsa!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése