2016. szeptember 28., szerda

Tovább filozofálok

Meghallgattam a könyvet és még mindig a hatása alatt vagyok. Szeretném, ha az én emlékeimben nem lenne verés. Verés nadrágszíjjal. De benne van! Kitörölhetetlenül.Próbálom, évek óta próbálom megérteni az elfogadhatatlant. Egyszer majd sikerül. Egyszer biztosan. A tanuk lassan átlépik az én idősíkom. 

Vallom, hogy egy gyerek nem tud rossz lenni.Minden gyerek jónak születik. Nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről. Hogy tudna rossz lenni egy gyerek? Olyan rossz, amiért verést érdemelne. És miért van az, hogy a mai napig eljár a felnőtt keze ?

A gyerek az élet ajándéka. A szerelem gyümölcse ... kellene, hogy legyen. De ma sincs így, miért lett volna ez másképpen, amikor én születtem. Verés. Igen, verés nadrágszíjjal. És a számomra érthetetlen ok!, hogy nem eszek eleget. Válogatós vagy finnyás voltam? Az én gyerekkoromban ekkora bőség, ilyen élelmiszer választék, nem volt. Erről a mai kínálatról álmodni sem lehetett. 
Szerencsére. Mert akkor verés után megtömtek volna valami jó kis sütivel, némi cukorkával és akkor szép kövér kisgyermek lettem volna. Mára meg már cukorbeteg!

Sok mindent előhoz az emberből egy könyv!, egy színdarab!. egy kiállítás. Az én könnyeim már felszáradtak, megértettem, hogy csak az bántja a kisebbet, aki önmagával nincs jóban. 

És megtanultam a leckét, a Mában keresd a szépet, a tegnap a múlt, a holnap a jövő. Boldognak lenni egyszerű. Élj a mának! Lásd meg a pillanatnyi szépet. Például az ősz virágát. Hát nem bájos?


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése