Úgy jöttem haza, hogy dúdoltam. Úgy ébredek, hogy dúdolok. A művelődési házaknak megvan az a varázsa, hogy kisebbek a színháztermeknél és jó az akusztikájuk. Közvetlenek. Ha leírom Szinetár Dóra - Bereczki Zoltán esten voltam, érezz egy kis irigységet. Két ilyen csodálatos tehetség nagyon ritka manapság. A hangjuk... Tizenéve a Madáchban volt egy szenzációs előadás a NYOMORULTAK. Nagy betűvel írom, mert azóta is keresem, kutatom azt az előadást, amelyikben mindenki TUD énekelni! A két fiatalt akkor láttam először együtt játszani. Akkor Dóra még máshoz tartozott, akkor Zoltán a lobogó vörös hajával lázadó volt, harcos. 12 éve vannak együtt, hihetetlen szeretetben és szerintem ez nem színjáték a közönség számára. A kislányuk, a félnégy, tegnap először figyelt a nézőtérről. És csodálatos volt Anyuka és Apuka, mindketten.
http://www.youtube.com/watch?v=SzDx83QZEww
Remélem, hogy működik a link, hogy lássad és halljad is miről beszélek.
Rómeó és Júlia, Mozart, a bennem nyomot hagyó előadások. Elisabeth, Rebecca...és itt köszönet hangzott el a szerző a szabadkai születésű Lévay Szilveszter felé (Marika, Joe - remélem olvastok:) és egy részlet.
http://www.youtube.com/watch?v=9U6H6iL4LMg&feature=related
Kedvet csináltam az előadáshoz?
És akkor amit azóta is énekelek, a Magna Cum Laude filmslágere:
http://www.youtube.com/watch?v=2ppZ_tB_elU&feature=related
És a közönség együtt énekelt velük és én tudom, hogy élményt kaptam.
Hazajöttem, és annyira pörögtem, hogy befejeztem a Vénusz stólám. Olyanokat kell csinálni vele, hogy fotó, hogy blokkolás, aztán mutatom.
Ná, ná, ná, ná, ná...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése