Megkésett ünneplés

Két napig éreztem azt, hogy most már nem bírom a széltől kapott fájdalmat. Úgy ébredek, hogy elindul valami a jobb lapockám alól. Behálózza a vállamon fölfutva a fülemet, teker rajta egyet, majd a fogsoromon keresztül fut, felfut az orrnyergemen a szemembe. Lüktetnek a szemgolyóim. Erre a jobboldali fájásra, ugyan milyen gyógyszert szedhetnék? Néha beleteker a fájdalom a kisagyamba, csak azért, hogy érezzem azt, hogy van agyam. Férjuram könnyes szemem láttán azért ajánlotta, hogy jó lenne egy teljes vérképet csináltatni! Már megszoktam ezt a fájdalmat, nem törődöm vele, de mivel most! 2 napig tartott megjegyzem magamnak a dátumot. 
És ünnepeltünk. Az ünnepelt főzött. Nyilvánosan elismerem (képzeljétek, hogy mi lesz, ha majd egyszer rájön a család, hogy blogolok), hogy a férjem nagyszerű szakács. Az erdélyi kecskecombot ő pácolta, sütötte, sőt a tiramisu is az ő műve volt. Amit rám bízott az az ecetes krumplisaláta. (Kizárólag.) Természetesen, krumplipüré rántott csirke is volt az asztalon. Naná, hogy a fiam miatt. És csak úgy rágcsálnivalónak rántott padlizsán. A szőlő és az eper mellé. 
Olyan jóízűt beszélgettünk és annyit kacagtunk, és a fájdalom mégsem múlt. Gyógyszerész barátnőm szerint, ez normális és még ő csodálkozott, hogy éppen tegnap őt nem érintette ez a migrén.
Érdekes téma ez a fájdalom, orvos, betegségek. Megérteni, hogy miről beszélek...inkább mellékelek egy képet. Tegnap is a lányom volt a verseny arca. Ez szép és jó. Nyert is három óra alatt, 3 szettben. Hogy ma hogyan tud játszani, nem tudom, mert bármennyire is sérült vagy játszani azt kell. Kötelező. Muszáj.