Hajó, Duna, bringa ... szerelem. Egyszer úgy elmennék egy hajóútra! Föl és le a Dunán vagy Alaszkába, mindegy is, hogy hová. Egyetlen családtagom sem hajlandó hajóra szállni velem. Na, de ami késik nem múlik, ugye?!
Magas a vizállás és SAJNOS! az egész Római part ELHANYAGOLT. Mintha errefelé nem ismernék a fűnyirót, sőt a kaszát sem. Kár érte. Tekerünk, tekerünk és látunk egy hidat, ezen nem jártunk még. Csak gyalogosan vagy biciklivel meghóditható. Középen rozsdás sinpár, hogy Hév vagy vonat valamikori birtokosa, nem tudom megállapitani. Ez az Árpád hid után van, és ...
ez már a Marina part. Oázis a városban. Csak a füvet nyirnák már le!
Vajon laknak ezekben a faházakban?
Kiépitett sétáló vagy bicikliút, de elhanyagolt! Miért? miért? miért?
A teniszpályát sem használták még az idén! Kapucsinózunk. Mennyei!!! Csak mi vagyunk itt is vendégek. Mi, kettecskén.
Vissza a zöld hidon. Bár vannak a vizen evezősök, ...
mi már nem tudunk visszatekerni ott ahol két órája átjöttünk. A Tűzoltóság tölti a homokzsákokat. Feltoljuk a bringákat a töltésre. Eperföldek mellett tekerünk visszafele. Megkerüljük az Omszki tavat. Kicsit csodáljuk a wakeboardosokat.
Bringák az autóban és az M0áson végig zuhog az eső. Beérünk a kerületbe, napsütés ezerrel. Ki érti ezt? Pedig, állitólag nyár van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése