Itt volt ez az ünnep március idusán. Hiába fújt a szél, hiába lógott az eső lába, akkor is el kellett indulnunk. Tőlünk az Őrs Vezér tere egy óra tíz perc tekerésre van. Sajnos, nincs végig bicikliút és az autósok, mint az őrültek, úgy hajtanak. Ezért, ahol lehet a járdán tekerünk.
Majd kedvencem, Ómátyásföld a célállomás. Csinosodik, virágosodik. És, itt van a Rákos patakunk partja. Nos, ennyi gyerekes apukát még sosem láttam. Vagy apahétvége volt, vagy ...passz, nem tudom, hol voltak az anyukák.
Jaj, hogy hiányzott a tekerés! És nem volt izomlázunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése