Április 27.

Amikor elhatározod, hogy ma csak pihensz. Mosni, teregetni, beágyazni, szellőztetni, asztalt teríteni, bepakolni a mosogatógépbe, aztán helyrepakolni az edényeket, elpakolni a ruhákat, rendszerezni kicsit, csoki krémet keverni , összerakni a tortát, újra asztalt teríteni, bepakolni a mosogatógépbe, szemetet kivinni, ezek a semmik, ugye. A technika ördöge, egy kis szerencsével lefoglalod a jegyeket Nevadába. A két gyereked és Te. Hat teljes hét. Az újra megsérült fiad lábát jéggel kötözöd, a lányod valahol Amerikában követed, mert ma is versenyeznek ... Egy lila fekete tábla, ahol játékonként kiírják az eredményt, micsoda izgalom. 2-1, kiáltod, 3-2, kiáltod, 4-3, kiáltod, megvan az első szett, ordítasz. Majd bámulod azt a lila, fehér, fekete táblát és 2-1 az ellenfélnek. Először vezet az ellenfél, ezt nem lehet idegekkel bírni. És, ha láthatnád is a meccset! És nagyon sokáig 3-2, és nem nekünk ... A csapat 3-1re vezet, és már csak egy nyert meccs hiányzik, hogy ... Tiebreak!
És mégis, köszönöm jól vagyok.