Az óriásméretű gőzgombóc egy vágy beteljesülése.
Már Budapesten is megfőztem :)
Mielőtt bezár a sífelvonó, négy előtt 3 perccel még engedik, hogy beüljek a 79-es kapszulába. A nyolcvanadik az utolsó. Már csak lefele jönnek a hegyről a kabinok. Olyan nyugalom van bennem és velem, pedig azt hiszem, hogy már SENKI nincs fenn a hegyen. Egyedül indulok lefelé. Hallom a szél hangját, érzem a hó illatát, a fenyőszag ugyanolyan Kaliforniában, Erdélyben vagy éppen az Alpokban. Hiányzik a hegy. Lassan síklok, a leghosszabb pályát választom. Nem hagy el síelő, csend van, biztos vagyok benne, hogy egyedül vagyok, de nincs bennem félelem, csak síklok, meg-megállok. Amikor már majdnem elérem a felvonót, meglátom a gyermekem. Vár, ... félt, ... imádom :)
Szervusz Tauplitz, remélem látunk még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése