Visegrád

Emlékszem Erdélyben sokszor mondták a csíkiak, hogy a nyár ebben az évben augusztus 10.-re esett. Hogy miért ez a bevezető, nem véletlen, a mi közös szabadságunk, augusztus 13.-tól augusztus 14.-ig tartott. Esett az eső Pesten, de a kedves párom azt mondta, hogy így is elindulunk. Nagyon jól tettük, hogy elindultunk, mert a budai oldalra átérve nyoma sem volt az esőnek.

Még párás a reggel, tíz óra sincs, de már a Fellegvárból csodáljuk a Dunakanyart.

Ezzel a látvánnyal nem lehet betelni.

Vízfüggő vagyok. Teljesen mindegy, hogy medence, patak, folyó, ér, tó, tenger, nekem a víz az életelemem.

Vannak még felújítások, de ettől függetlenül most is lenyűgöz a fellegvár. Bár kicsit soknak tartom a belépőjegy árát, de nem keresem a hibát.

Csak boldogan elvagyok a meglepetés utammal.