Hazafelé tartunk. Én vezetek, ő mellettem az anyósülésen. Megvettük a fehér inget, a füzeteket, lassan itt az évnyitó. Gyerekekről, volt osztály- és iskolatársakról, iskolákról beszélgetünk. Majd a családokról. Újra hallottunk valakiről, akit .... és ezt hosszasan tárgyaljuk. Amikor ő megjegyzi, naivan, hogy ... az már nem is család, ha elváltak.
...
Én csak nyelek egyet. A gyerek, mert az még! érzi, hogy ez az én apukám, te anyukád, innen testvér, onnan nem, ez nem mindig jó felállás. Sokk ez még ebben a korban. És én egy idő óta megtanultam meghallgatni mindenkit. Ahogy mondod ... nem kommentálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése