Szeretem ezeket a tavaszi reggeleket. Korán kávézom egyedül és kicsit elmélkedem. Az asztalon illatozó orgonára rímel, a belső ablakpárkányon lévő növényfüggöny, a külső párkányon ott van a megunhatatlan és örökvirágu muskátli, bekacsintanak az örökzöldek, szóval hangulatba hoz a virágos tavaszi reggel.
Arra gondolok, amiről a tegnap beszélgettünk, A kérdésemre, hogy vajon vannak még olyan szülők, akik a hétvégéket a gyerekeikkel töltik, mondjuk 6-8 órát minden! hétvégén sportversenyen. Vajon lesz jövő generáció? A férjem megjegyzésén, hogy: "- Nem, nem, mert nem lesz divat a gyerek, ..."- na ezen elmélkedem kicsit.
Alig múlt nyolc óra, amikor indulunk :) Délben kezdődik a meccs és alig telik el pár perc, amikor azt látjuk, hogy bukfencezve esik, majd azt, hogy furcsán tartja a kezét. A második félidőben, bár cserejátékosuk nincs, leül a kispadra! Már sejtem, hogy a Balesetibe megyünk a meccsről!
Pontosan március 19.-én, a névnapján gipszelték a férjem kezét, könyöktörés miatt, még egy hónap sem telt el, amikor gipszelik a fiam kezét csuklótörés miatt!!! Ilyen nincs mondanám, és van, mégis van! A márciusi gipszelésnél én Bolognaban voltam, most itt vagyunk mindannyian és négy, azaz 4 óra alatt sikerül sorra kerülnünk. Lehetetlen állapotok uralkodnak az egészségügyben!
Este hét előtt érünk haza, ... Tíz órát voltunk távol és nem volt ez egy vidám vasárnap!
...
Hétfő! Vissza kellett jönni keringés ellenőrzésre! A tegnapi asszisztensnő az ambulanciáról, ma éppen recepciós. Megismer!, mi is őt és!!!!! még az ajtóhoz sem érünk és már szólítanak :)
Gipsz ide vagy oda, útba esett az Oázis kertészet, jaj nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése