Ez a meditáció, a hangtálak rezgésére való ellazuláson alapszik. Egy kisebb teremben vagyunk hatan. Középen a képen látható hangszerek és egy zsákban még "valamik". Kényelmesen párnával a fejünk alatt fekszünk a jógaszőnyegen, majd be is takar az oktató. Körben gyertyák égnek, megszólaltat egy hangszert és kéri, hogy csukjuk be a szemünket. Ez az óra az elengedésről szól. És most képzeljük azt, hogy zuhanunk egy liftben lefelé.
Azonnal eszembe jut gyerekkori emlékem, amikor elkezdett zuhanni velem a lift, majd valahol két emelet között beszorult!
Énekre eszmélek, ő énekel, olyan ez mintha a templomban lennék, Virágozzék! Ha jól emlékszem ez volt a főszólam. Majd hangok, lassabbak, gyorsabbak, dob, ... újra ének, szeretet és barátság, mintha harangoznának.
A pánsíp hangja, újra a gyerekkorba repít! A vasárnapi ebéd alatti tv műsor, ... Gheorghe Zamfir pánsíp játéka. Aztán egyre erősödő hangok, vegyesek, látom mindkét gyermekem arcát, egyre közelebb szól ... és akkor valaki egészen véletlenül vagy készakarva megböki a lábam és hallom a visszaszámolást! Kinyitom a szemem. Még szokom a szűrt fényt, a mellettem fekvő hangosan felzokog. Ketten is ugranak, hogy megnyugtassák. Gyerekkel érkezett olyan 10 éves formával. Én jól vagyok, először vagyok itt. Mosolygok, ... azt mondja ne beszéljünk az élményeinkről, csak igyunk sokat és dolgozzunk vele, majd pár nap múlva, ha feldolgoztuk.
Hazajövök, lefekszem, éjjel kettőkor ébredek, fél ötkor még a nappaliban vagyok, majd újra lefekszem, hisz hatkor csörög a telefonom.
.....
Elvezetek jógára, elmesélem hol jártam tegnap este és leírom az első élményeimet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése