Hétfő lévén, felvonultak a mesteremberek. Csupán két hetet késtek, de itt vannak. Körbeszigeteljük a házat. A majdnem két évtizedes családi házunkat. Úgyis színezni kellene, hát akkor így még energiát is megtakarítunk.
Ha már szigetelés, a műanyag nyílászárók miatt a szellőztetést is meg kell oldani, kandalló, fürdő ...
.....
A nagy Ő dolgozik. Újra én maradok itthon (remélem nem vagyok terhes, mert utoljára 19 éve voltam karmester az építkezésen :)).
.....
Mivel ez az első (és utolsó) ház amit építettünk, nem lakhattunk benne, hogy ezeket az oltári zajokat befogadhassuk! Valami olyan éktelen zaj van, hogy még jó, hogy nincs itt tanítvány. A fogorvosnál lévő fúró hangja, légyzümmögés ehhez képest. A kalapácsolás, mert éppen körbeállványoznak. A stukatúrt tépik és a térkövet szedik. És, ha ez mind nem lenne elég, hát a nappaliból (egyben van a nappali-konyha-ebédlő) elindul a fúrás az udvar felé, hogy jöjjön az a levegő!
.....
Nagyon halkan megjegyzem hétvégén szalagavató. Hétközben már vendégünk érkezik. És hétvégén ..., de ezt is megoldjuk!
Uhhhh, ha eddig nem fájt a fogam, a fúrás miatt, most egyenesen lüktet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése