Gondolkodom, ...

Most éppen azon, hogy mindenkinek így telik a hétvégéje? Reggel, közös reggeli, lehetőleg 8-kor, hogy mindenki elkezdhesse a munkáját. Ha egyik a konyhában készíti elő a húst, addig a másik ágyneműt cserél, kupacokba szedi a mosnivalót, indul a mosógép. Összefogja a ruhákat a szárítóról. Aztán míg az egyik az udvarra indul, a másik megy a konyhába. Zöldségek, köretek és holmi sütik közben, a teregetés vagy a mosogatógép beindítása már pihenés. Délben közös kávézás. Majd mindenki a kertet macerálja. Mert kell majd pakolós hely, készül egy kisasztal is.

És hiába szeretgeti az ember a virágait, hiába beszél hozzájuk, a dáliáknak annyi, ahogyan a petúniák is megsínylették a havat. De, az azálea, mintha bimbózna.

Míg egyik medence gépészetét szétkapja, a másik porszívózik. A gyerek is éhes, mert mosogatógépet kipakol, füvet nyír, ... úgyhogy du 4-5 között megejthetjük az ebédet. Zuhanyzás, hajmosás, és ahelyett, hogy pihennénk, tükör tisztítás, szekrényrámolás, mert valamit észrevesz mindig egyik avagy a másik.
Szombat este nyolckor már könyvet fogok a kezembe, hogy most már elég, holnap is van nap és ugyanúgy tudjuk akár reggel 6-kor elölről kezdeni és egész nap dolgozni. 
...
Mikor? lesz az, hogy PIHENÜNK! 
...
Hétfőn kölcsönkapunk egy fűszellőztetőt és kezdődik minden munka végeztével, munka kezdet elölről! Komolyan mondom el fogom veszíteni a humoromat útközben!