A tvben szimulálták, hogyan is történhetett? Én azonnal szóltam a fiamnak, hogy jövőre sem engedem az iskolával síelni.
Szóval, az én gyerekeimet úgy adtam be a síiskolába, hogy "néztem", amíg megtanítják őket. És először az első három órában ESNI tanították őket. Igaz mindenikük csak egy napot volt sísuliban, de utána szülők által felügyelten síeltek. Igaz, hogy én csak azután álltam lécre, amikor ők már "tudtak" hegyre menni és megállni. Igaz, hogy én a túlaggódó típus vagyok. Igaz, hogy ezt már az arcomról olvassák. Igaz, hogy a bukósisak nem véd meg, de a kicsit akkor sem engedtem nélküle síklani. Igaz, hogy ő rákérdezett párszor, hogy miért nincs rajtunk is sisak? Igaza volt, de ilyenkor mi nem hallunk jól, mert azt hisszük, hogy...
Igaz, ennyit mint utoljára a Mölltal-i gleccseren még sohasem estem. De, hamar megvilágosodtam miért esem? Mert, a hegy, a csend, a vakmerőség, a sebesség, a száguldás, a pálya ördöge REPÍT, olyan sebességgel, amiből tényleg nem lehet megállni. És mivel úgy gondoltam én küzdök egyet a sebességgel, megállított valaki! Többször is! Ha egy felnőtt át szeretné érezni a száguldás örömét, akkor a mindig mindenre kiváncsi gyerek miért ne tenné?
Egyik leglankásabb pályán, Lachtalon, pár éve MINDENNAP ott volt a mentőhelikopter valakiért. Ha híres volt megnézted este a híradóban, ha sima turista ennyi volt az élete. Ott, már kicsit lassabban siklottak Az is igaz, hogy a déli pihenőjükön kicsit ittak ezek az emberek. És akkor már nem teljesen tiszta a tudat. Akkor már többet akarsz adrenalinból.
Szóval, a hetet egy olyan lánnyal kezdtem, akinek a síszünete a baleset helyszínén volt. Ő azt mondja, ilyen baleset nincs. Ő azt mondja lankás a hely, nem tudsz felgyorsulni. Ő azt mondja a kislány fel sem nézett, hogy lássa minek csúszik neki. Én azt mondom, egy ártatlan gyerekéletet követelt újra a vakmerőség.
Utálok híradót nézni. Utálok mert akkor egy hírt továbbgondolok, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése