2013. április 3., szerda

A Húsvét margójára



Amikor kijöttem, hogy megirjam az elmult napok tanuságát, egy pók éppen fejemre eresztette éjszaka font hálóját. Pókhálózni kellene végre, gondoltam és akkor felfedeztem, hogy az eső újra zuhog.Ez már nem hó, hanem eső.
Szeretik a pókok a házunkat. Bár nagyon ritkán látom őket, valahol, mindig belefutok kézimunkájukba. Ha már a pókok ... lassan az összes szomszéd kandúr átvonul az udvaron. És az esőtől még mindig nem lehet kertet rendezni. Bár, tegnap az aranyeső tiszteletét tehette. Elolvadt a hó és hozzáfértünk. Kiváncsi leszek hány nap alatt borul virágba?
Virág! Már több cserép krókusz, jácint elhervadt. És mikor a piacra igyekvő férjemtől virágot kértem, hát nem tulipán vagy jácint vagy miegymás, hanem egy cserép liliom érkezett haza. 
És piac és ünnepi menü. Ha már nem bárányt eszünk, akkor kacsát! És ez is megfelelő. Persze a kamasz meg sem kóstolja. Rántott hús krumplipüré az ő ünnepi étele. És kizárólag csirke vagy pulyka mell. Még szerencse, hogy a velős csontokat nem látta a húslevesben, mert akkor azt sem eszik.
Kamaszvilág. Pár nap szobafogság után, férj úgy dönt reggel ünnepi misére megyünk. Ez nem egy jellemző tevékenység. A kamasz az autóban ötször kérdezi meg, szigorúan egymás után, hogy ez mégis kinek az ötlete volt? És nem akarja megérteni a választ, hogy az apáé. És akkor mi is ugyanannyiszor kérdezzük, hogy mikor voltál utoljára, azaz voltál-e valaha? Nem turistaként, mert persze, hogy minden falu, város, ország, bármely csücskében megnézzük a templomokat.  És sikerül a Bazilika mellett parkolni. És éppen az a pap prédikál, aki a gyermeket keresztelte. És éppen a kerületi szobrász alkotta meg IV.Károly hermáját. Ott van a kerületi képviselő, újságiró, szinházigazgató...véletlenül. Véletlenül 20 éve nem látott ismerős áll meg előttünk azzal, hogy ti itt? ésatöbbi, ésatöbbi ...
Véletlenül irott formában is olvasom a Nők Lapját, lett időm ugye...majd egész véletlenül Gálffi László szinművész urat engedjük át a zebrán. Éppen most olvastam az interjút a lap még az ölemben, mert persze megint dolgozik a véletlen.
............
Ilyen pocsék idő újra, akkor holnap kirándulunk! Virtuálisan persze, virtuálisan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése