Tavasz, napsütés, induljunk. Kihozom a bringát a garázsból és azonnal oldalra kell tolnom, mert legurul. Kapu kinyit indulunk, hopp lefelé, sacc per kábé 30 méter egyenes. Látod te is ezt a sok virágbaborult ősfát? Valamikor ez az Almássy gróf kertje volt. Cseresznye és meggyfák. Kertek. Még mindig több a kertnek vagy nyaralónak használt ingatlan. Ebben az utcában kevés a lakóház.
Suhanunk is lejtmenetben, majd jobb kanyar. Itt már minden ház lakóház, aszfaltozottak az utcák, virágosak a kertek és innen már kezdődik a bringaút. Bal kanyar. Vasárnap délelőtt van, mégis CSAK mi ketten tekerünk. Érdekes?! Van néhány sétáló szerelmespár a bringaút melletti járdán és van rengeteg autós. A Pesti úton, majdnem mindig dugó van!
Micsoda csend honol az iskolákban! És akkor itt is van mindjárt a piac. Régen a lengyelpiac nevet viselte. Majd volt Flamingó is. Akkor csak hétvégi piac volt, ma mindennapos ószer, ócskapiac vagy valami ilyesmi. Zsibi. Nagyon kevés újat áruló és nagyon sok kacatos van. Minden száz forint kategória, akkor képzelheted milyen ez a hely! De a szerszámok még mindig olcsók! Vagy mondjuk tegnap drótkefét vettünk volna a grillsütőhöz, ezt minimum kétezerért kinálták, itt a piacon háromszáz. Célirányosan vásárolunk.
Van ezeken a piacokon is hangulat. Bár van kábé 100 árus vagy még több, aki nem tudom, ha egy százast is árult-e egyáltalán. Aztán van két nagy konténer, amibe azok a portékák kerülnek amit már nem visznek haza az eladók. Na ott, igy délben tömeg van. Jaj, ...
Ok, körbejártunk, akkor tekerjünk le a Rákos patak mellé, ott van épitett bringaút. Ezzel a széllel nem számoltunk. Már 20 perce tekerünk széllel szemben, amikoris úgy döntünk, hogy hegymenet előtt megejtjük a nyár első fagyizását. Nyár? Tavasz van. Áfonya és erdei gyümölcs izekkel, megkezdődik 7 kmes hegynek fel szakaszunk. Kedves szél igazán segithetnél? Miért kell szemből fújnod? Miért?
Itt a házak között, mert bringaút errefelé már nincs, szóval itt éppen egy apuka teker négy kisgyerekkel. Tündériek. Aztán egy hármas gyerekcsapatot követ egy vöröshajú kissrác!
Aztán már a sirás kerülget, mert azt érzem, az utolsó 2 km a végzetem. Veszek egy nagy levegőt és mantrázom magamnak, hogy akkor is kibirom. És újra ez a hegy, 70 fokos emelkedőnek tűnik, hogy már mindjárt hátraesek, na még csak két méter. Húúúúúúúúúúúúúúúú
És akkor ismerős arc tűnik fel az utcasarkon és felkiált :
-Te E. biciklizel! Nem semmi, láttam feltekertél! Na ezért néz ki a negyvenéves fiam melletted öregembernek! Mert te anyukám, sportolsz!
Nem állok meg csak mosolygok és integetek. Nem is tudnék megszólalni. Nincs levegőm. Kihúzom magam és egyenes derékkal mélyeket lélegezve tekerek az utolsó száz méteren.
Egy utolsó hegymenet és már az udvarunkon vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése