Szép lassan, memoárokat, életrajzokat, családregényeket olvasok. Mindig olyat, ami nem fikció, hanem életirta történet. Kolozsvár-Budapest-Párizs. Aki tehette, az régen is külföldön tanitatta a gyermekét. Mennyivel könnyebb ma, hiszen ez a külföldi tanulmány már nem csak a gazdagok kiváltsága.
Csak egy idézet.
"- Ilma megszokta, hogy anyátokra támaszkodjék - mondta valamilyen apropóból -, és hetvenöt éves korában úgy dolgoztatja, mintha ötvenéves volna."
Micsoda egy ismerős kinyilatkoztatás.
Aztán a kolozsvári Monostori út, avagy a személyesen is ismert Krassowszky kereskedő. Hogy a Wesselyekről ne is beszéljünk.
Újra utaztam egy kicsit. Próbálom megérteni, hogyan dolgozza fel az ember a tényt, hogy a szülei nem szeretik. Az iró nyolcvan évesen is magyarázatokat keres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése