Pipás Pista

Gyönyörű szeptember reggelre ébredtünk! Emlékezem, a tegnap estére ... Szinházba igyekeznénk, amikoris táblák hirdetik, hogy az Andrássy út lezárva. A Paulay Edében parkolunk pontosan a Boszorkány múzeum előtt.Nevetve mondom a férjemnek, rendelek is neki mindjárt egy "bájolást". Őrszemek és rendőrök mindenhol. Sztrájk van, de ahogy sétálunk az Andrássy út felé, zene, operaáriák kisérnek. Szabadtéri szinpad, székekkel, koncerttel, látvánnyal, fénytechnikával ...hogy én erről miért nem tudtam? 
De, mi a szegedi szinház vendégjátékára vagyunk hivatalosak. Látok itt,  képviselőt, szinészt, olimpikont, tévés személyiséget a nézőtéren.
Pipás Pista! nő. Egy süketnéma gyermek anyja férfiruhában. Tizenhárom évesen másnaponta megerőszakolta a gazda,  majd amikor terhes lett férjhez adta. A férje naponta verte, igy megölte és a szegedi tanyavilágban bujdosott. Azon asszonyokon, akiket rosszul tartott férjük, segitett. Azaz férjgyilkos lett! Majd őt is utolérte a végzete és kötél általi halállal halt meg. Ilyen szomoru darabra sosem vennék jegyet. Hiába a nóta ... nem köt le a darab.




A szinházból kilépve, már halljuk a trubadúr hangját. Odasétálunk. Rengeteg a külföldi. Micsoda élmény lehet nekik, a budapesti opera, mint diszlet és előtte az előadás! Micsoda élmény ez nekem. Nekünk! Élő zenekarral! Ezen programról, bezzeg még reklámot sem láttam. Kár, hogy a körömcipőm fázott!