Szilvásgombóc

Telefonál, hogy hol járok, mert éppen szilvás gombócot főz, ami melegen jó, kanyarodjak arra ... Még a fülemnél a telefon, de már dolgoznak az izlelőbimbók. Már tálalom, férj csak cukorral szórja a gombócot, én a megszokott mozdulattal nyúlok az előre elkészitett fahéjjal kevert cukorért és bőven adok a gombócokhoz. Leülök, még csak nézem, szivom magamba a látványt ... majd a villával belemetszek az első falatba, fröccsen a szilva leve, emelem a számhoz, ... és ... rohanok ... A megszokott mozdulat, az egymás melletti dobozok, egyik narancs, másik mustársárga. Mindkettőben fahéjszinű valami, csak egyikben fahéjjal kevert cukor a másikban chilivel kevert só. Hát nem ezutóbbit szórtam a gombócomra? Hát de. És milyen rosszul esik! És egyre több van ezekből a véletlenül nem igazán látom történetekből!