Csak nézem ezt az általad fényképezett tájat. Nem hiszem el, hogy újra búcsúznom kell. Most már ez minden évben megtörténik? Minden évben eljön a búcsú pillanata? És miért csak a jók mennek el?
Nagyon jó ember voltál. Egyedül vállaltad a küzdést. Bátran harcoltál a végsőkig úgy, hogy másokba öntöttél erőt utolsó napjaidban is, pedig hamar felismerted, hogy utad e földi búzamezőkről a végtelenbe vezet.
Szenvedtél. És mi azt hittük, hogy ha a nap egy bizonyos órájában rád gondolunk, akkor a közös gondolatunk kicsit segit majd neked. Engedted, hogy azt higgyük, hogy még sok-sok közös hét következik. Pedig tudtad, hogy lassan eljön a "kaszás". Azt az egy, ég felé ágaskodó búzát sem hagyja tovább élni.
Elmaradt a margitszigeti sétánk, ... onnan, ahol most vagy, hiába várok újabb egyedi fotókat tőled. Olyan Merciseket.
Cáfolj meg és küldj egyet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése