A kihívás hete zajlott, ezért nem láttál a héten. Úgyhogy ma, ha már ilyen korán ébredtem, akkor írok a csodálatos emberi testről. A sajátomról.
Hónapok óta, azaz pontosan december 5.-e óta tervezem, hogy megcsinálom! Hogy megnézem képes vagyok-e egy teljes hétig napi négy ... és fél órában gyakorolni. És igen! Ma szombat és én újra ott fogok lógni a hammockon és repülök.
Büszke vagyok, most éppen magamra. Csütörtökön volt a holtpont, amikoris én a hajnalban ébredő, nyolcig aludtam. Mindenem fájt, és gondolkodtam, hogy akkor csak délután megyek. De kijózanított a kérdés, hogy - Ma már nem mész?
Nem adhatom fel ilyen könnyen! Mindkét gyerekem naponta edzett és soha! nem kértek szabadnapot. Csütörtök este 9-kor, hazafelé vezettem, és azt mondta a lányom, hogy "Anya, sohasem késő elkezdeni!"
Szóval nem igaz, hogy nem volt előéletem, mert heti rendszerességgel jógázom, de mégis! ez a mindennap megmutatta, hogy a test, igenis képes arra, hogy nyúljon, lazuljon, erősödjön, szolgáljon. Egy hét és nem gond a kosár vagy a mérlegállás percekig való kitartása. És! fejenállok! Igen! Képes vagyok rá!
Alig várom a következő kihívást, de addig is gyakorolok és gyakorolok. Nem másért, hanem saját magamért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése