2016. június 9., csütörtök

Terápia Csütörtök


Beszélgetünk, mert szoktunk ám érdekes témákat is feldobni. Arról, hogy Európának ezen keleti felén milyen gyűlölettel vagyunk, a nem fehér bőrszínű emberek iránt!
Rögtön Vancouvert említjük, ahol tény, hogy nem véletlen volt a Hongcuver elnevezés, mert a gazdag Hong Kong-i itt vásárolt álomházat. Családostul áttelepedett.
Nézz meg egy külföldi osztályképet, egy csapatot, ott van a fehér, a sárga, a fekete, a barna, ... és ez a normális. A bábeli zűrzavar.
Emlékszem amikor Párizsban jártunk, bár figyelmeztettek, tátott szájjal bámultam, hogy a Champs-Élysées-n fehér emberrel nem találkoztunk. Figyelmeztettek is a gyerekeim, hogy ne csodálkozzak ha valaki mindjárt megállít, mert embereket ennyire nézni nem szabad!
Amerika, ott aztán igazán keveredett a fehér mindenkivel. De mi ebben a rossz? És mitől érzi magát egy fehér felsőbbrendűnek más színnel, arccal született embertársainál? És miért?
Miért vannak ezek a bizonyos beidegződéseink? Ugyan már mit képzelünk mi magunkról? Mi, nagyon keleten élők, merthogy a nyugati ember számára ez a megkülönböztetés nem létező tény!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése