Minden reggel amikor felhúzom a redőnyt, hóember úr köszön be az ablakon. Még tél van. Síklik a napfény a havon. Felöltözöm. Ha most nem kezdem el az erőltetett sétát, akkor soha. Piros sapka, piros kabát, bakancs - gyerünk! A hegy tetején lakom, lefelé csak arra kell vigyázni, hogy ha meghallom az autó hangját, el ne csússzak! Áhhh, még szemüveget is tettem és azt hittem, hogy nincs ember, aki felismerne.
Hát, nem megállítanak! Még, meghívást is kapok a hétvégi pomázi túrára és a jövő heti gödöllőire. Állítólag 3 hölgy mozgolódik túra ügyben. Egyikük képviselő, másikuk képviselő feleség, csak egy tízessel fiatalabbak, de azt mondják egy hónapja ELINDULTAK! Csatlakozzak kérik.
Már az állomáson járok, a platánsoron jövök felfelé! Ismerős, ismerős hátán. Jól megijesztenek, hogy a Merzsében megtámadott 2 kutya egy nőt. Több helyen kellett összevarrni. Fent van a facebookon mondják. Hogy lehet telefon és bot nélkül túrázni? Háááát, elkezdem szedni a lábaim hazafelé!
Egy óra 40 perc D vitamin!
Szuper!!! Yes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése