2017. január 5., csütörtök

Kilégzés 2016

Nem szoktam összegezni az elmúlt évet, most mégis megteszem.

Január: Karácsonyi ajándékként, Tauplitzban síeltünk hármasban. A lányom Utahban síelt.

Február: Már bicikliztünk és eljutottunk Valentin napkor kettesben, Hévízre.

Március: Maranelloban lakom, Bolognaban fordítok, a férjem itthon eltöri a könyökét.

Április: Eladjuk a Vitot, 16. évében. A fiam csuklója meccs közben törik.

Május: Az amerikai érettségi kipipálva, Magyarországon az angol előrehozottat abszolválja.

Június: Jógázok és most alkalmam adódik egy-egy hetet különböző stúdiókban új                         jógairányzatokat kipróbálni. Van olyan hét, hogy 7X sőt akár 13X gyakorolok.

Július: Körbebringázzuk a Fertő tavat, Hegykőn kiáztatjuk fáradt testünk. Fiúnk a Balatonon.
Lányunk Hawaiion. Ekkor még úgy tudjuk, hogy pár hónapig együtt lesz a család, de pár óra alatt kiderül, hogy ez vaklárma volt csupán.

Augusztus: Együtt vagyunk, közös vakáción Bledben, rafting Bovecen, kanyoning Bovecen.       Szlovénia, már az extrém sportok hétvégéjeként marad meg emlékeimben.                                     Lányunk a keleti partra költözik  New Yorkban  folytatja mesterképzését.

Szeptember: Fiúnk Prágában. Ez az utolsó osztálykirándulás. Lányunk New Yorkban                 kórházban. Embert, azaz szülőt próbáló hétvége! Találkozom az Iyengar  irányzattal. 

Október. Elkísérem a férjem Marosvásárhelyre. ő dolgozik, én sétálok, ismerkedem,                   beszélgetek, járok, megyek, látogatok. Már itthon, férjem favágáskor komoly balesetet                 szenved. 

November: Szalagavató! Olyan, de olyan szép ez a ceremónia! Advent első hétvégéje Berlinben. Erről nem olvashattatok a blogban, mert még nem sikerült elővarázsolni a képeket. Ott laktunk, ott jártunk, ahol a "merénylet" történt.  Lányom Las Vegasban.

December: Együtt! Karácsony! Szilveszter!   
.....
Nem teszek fogadalmakat hangosan csak magamban. A sport életem részévé vált. Ha 3X nem jutok el jógára, nem biciklizem vagy nem tudok mozogni, nem érzem jól magam. A színház maradt, havi 2X, mert szeretem, kell és mert megérdemlem. Már nem csak dolgozni, de élni is szeretnék!  Van énidőm!     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése