Marosvásárhely üzenete

Marosvásárhely Üzenete

Őszbe fordul már a város, s elfáradtan megpihen
A Somos tető nagyot ásít, s az öreg város így üzen:
-Gyertek lányok, gyertek fiuk, gyertek ide kölykeim
Kik még vagytok, itt és távol, hallgassátok szavaim!

Hadd meséljek én magamról, s öreg Maros elviszi
Szavaimat messzi tájra, idegenbe, sírkövekre dúdolni
Hadd hallják meg, kiknek máshol porladnak el csontjai.
Hisz enyémek ők mindörökre, Vásárhelynek lányai és fiai.

Behunyt szemmel mondom nektek, meggyilkolják fáimat
halál arat úgy, hogy többen vannak már ott kint a kő alatt
mint bent, s bár rendületlen itt vagyunk és harcolunk
s mint gyertyaláng a szélben, a sors kezében táncolunk.

Mert még láthatod a Vártemplomot, s a körbefutó gyereket
Egyre üresebb a hajó,s csak ünnepnapon töltik ki a helyeket
Mert még áll a napfényes Iskola utcában a vén zsinagóga
De kapuján rég rozsdás a zár s a lánc, s nincs, ki olajozza.
S még állnak rendületlen a Bolyaik is, a mély titkon töprengve
Dimenziókon túlról nem árulhatják már el, jobb a végtelenbe?

Ó, álmodni akarok, mert csak álomban van meg a Hét Fa
Hol oly sok csók szállt el, s vénült meg velünk a romantika
S csak álmomban van meg a Maros bár, Oroszlán, s a Hargita
A Lila bár, a Tulipán, Ritz fürdő, muzsikus, s egy jó zongorista.

Öreg vagyok már, gyerekeim, öreg, mint az örök idő
Nem tudom, de nem is mérem, korom hány esztendő
Örök utamat járom, s a Kálvárián újra őszbe öltözök
Mint jó gazda, ki sokat látott, hideg télre készülök
De mindig lesz egy valami, mely sosem hagy megnyugodni
Gyerekeim akarom még egyszer mind magamhoz ölelni

Ezért kérlek, őszi szellő, vidd messzire szavamat
Keresd meg a nagyvilágban lányomat s a fiamat
S mondd el nékik, én itt leszek, s várok rájuk végtelen
Könnyezek érettük, s a Maros vize elviszi azt csendesen

És mondd el nékik végre, hogy mennyire fájlalom hiányukat
Sanyarú sors lett az enyém,
mert én mindörökké visszavárom az elveszített fiamat, és lányomat.