Mester és Margarita szinmű

Bulgakov regénye szerintem alapmű. Talán ezért is olvastam újra valamikor tavasszal. Látom az előadás cimét és azt is, hogy a nagyszebeni társulat adja elő, a Nemzetiben. Jegyet foglalok. Igen, pontosan elolvastam, hogy az előadás román nyelvű. Ez egyáltalán nem okozhat problémát. Tudom gyerekkoromból, hogy Szebenben, majdmindenki háromnyelvű. Nem is csalódok. Nem is csalódunk. A román, német, angol, francia szavak, sanzonok, patakzanak az előadás során. Élő zene, vetités, meztelen Margaréta ... látvány, hang és persze vetitett magyar nyelvű felirat ( amit, szerencsémre a második sorból nem tudok olvasni), jeltolmácsolt mondanivaló. Bár, az előadás magyar-román koprodukció, magyarul egyetlen szó sem hangzik el. De, ezt nem érzed, ... igen lehet, hogy csak én nem érzem, vagy csak mi nem érezzük, de az operákat sem magyarul hallgatod mégis élvezed.
Szóval, nagyon régen nem láttam ennyire komplexen összerakott, igazi művészi játékot. Itt nem csak játszanak a szinészek, de zenélnek is. Itt jelel az egyik főszereplő. Itt történik valami fantasztikus a szinpadon. A nézőtéren is ... abbamarad az innen onnan felhangzó köhögés, krákogás. Az előttem ülő hatvanas asszonyság, aki szüntelenül a facebookon lóg előadás közben ... az ölébe engedi telefonját, figyelünk, varázslat van, szinházi varázslat.
Örülök, hogy e gyönyörnek részese lehettem!



Kicsit eljátszom a gondolattal, hogy mennyire jó lenne itt lakni. A Nemzetiben. A Duna partján. Csak ülök a nappaliban, ég a tűz a kandallóban, hasitja a vizet egy hajó, biciklisek csapata teker a parton. Néhány futó és sétáló, a parkban minden pad foglalt. A gesztenyeárus előtt sor. Soroljam még? ...