Merzse ősszel

Megérkezett a szivemnek kedves szinpompás ősz. Hidegek a reggelek és az esték. Csipősen hidegek. Valamiért, nem érzem hiányát annak, hogy újra nyújtsak piláteszen, teremben. Valamiért, nem. Még nem téliesitettem a biciklim, de csak kora délután kellemes elővenni. És, fel kell öltözni  rétegesen, tekeréshez. Kisebb bevásárlásokhoz, tekerünk. És nem vagyunk egyedül! És, csodáljuk a természet szineit. Például a közvetlen környezetünkben lévő Merzse mocsár, őszies szinvilágát.

Kicsit, vitatkozunk is azon, hogy ez az elmúlás avagy a születés évszaka. Mindkét gyermekem !őszi! A kellemesen csipős hidegben, alig találkozunk túrázókkal. De, megtaláljuk a tavasszal felfedezett görbe fát, újra!

Jó, három órás a sétánk! Frissitő, izomlázat okozó! 

Már a hegyre fel kaptatunk, amikor egy szelid gesztenyefa integet. Megtöltjük a termésből a zsebeinket. Nemsokára, megvágva, a sütőben sülnek a gesztenyék. Majd újságpapirt tölcsérré formáz a férjem és abba szedi a gesztenyét. Valamikor régen, igy csemegéztük a bulevárdon!