Meg jo, hogy az informacional beszerzunk egy terkepet, hogy a the most difficult, azaz a legnehezebb turat tudjuk kivalasztani. Csak felfele a hegyen. Ha hiszed, ha nem haromezer meter fole megyunk.
A levego, olyan friss, hogy harapni lehet belole. Es ez a suru fenyoillat, minden faradtsagot meger. Egy rovidujju kardigan volt nalam, az eso szemerkelt, az autoban akartam maradni. A lanyom mondta, nem vagy te cukorbol Anya, gyerunk! De jo, hogy jottem, ezen a kaviccsal, avagy leeso sziklatormelekkel behintett uton.
A termeszet csodakra kepes. Azt hinned meghal, de nem ujraeled. Csak azt tudnam, miert a Maros menti fenyveserdo aljaban es a Gyere velem a Hargitara cimu dalokat dudolom. Csaknem beleptem a nosztalgiazok soraiba?
Azert csak megmutatok egyet a turavezetoinkbol ma is ...
Es vegre, megerkezunk a vizeseshez.
Kez es arcmosas, ivas, ninini ott van egy kolibri.
Megzavarja valami az erdo csendjet, ... mert ugye van, aki nem maszik fel a hegytetore, hanem ...
A volgyben Apanak gerendahazakat fenykepezunk.
Nos, olyan ehesek lettunk az erdoben, hogy csak na, DE, mivel este nyolcig vilagos van, feltankolunk, megtankolunk es visszajovunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése