Ez a nyár, a régi jógastúdió megszűnése miatt, az újról, a valami másról, a tapasztalásról szól a jógában is. Így, amikor a vasárnapi ebéd mellett hallok a kerületben lévő újabb lehetőségről, azonnal vállalom, hogy másnap kipróbálom.
Házi stúdióknak, azokat a helyeket nevezem, ahol a leleményes magyar ember hozzáépít egy szobát a már meglévő házához és itt oktat jógát, netán a masszázshoz is ez a helye. Lehet, hogy ő könyvelő, testnevelő tanár, légikísérő, masszőr, közgazdász, ügyvéd, marketinges, aki valamiért a jóga útjára tért és oktat, azaz együtt tornázik a tanítványokkal. Gondom nincs, ezzel a házi tanítással, csak a minimális higiéniának megfelelő legyen a kialakított hely. Azazhogy, mosdó legyen már a terem mellett. A kerületünkben sikerült belefutnom olyan gyakorló helyekbe, ahol a garázs melletti helyiségből, cipőt húzva, az udvaron két kutyával megbírkózva lehetett csak a nagyházba jutni, majd a háziférj árgus fülei hallgatták végig pisilésemet. Még jó hogy itt egyszer voltam. Először és utoljára. És belefutottam még egy olyan házijógába is, ahol a nappali bútorai voltak egymásra pakolva, hogy elférjen a jógaszőnyegem, de hol a fal, hol a kandalló, hol az ebédlőasztal, hol a mellettem jógázó volt az akadály. A háziak egyetlen vécéjét használhattam és néha a szobából előmerészkedett a férj, akinek a kis és nagydolgát a "csendben" hallgathattam. Itt is egyszer jártam. De a szomszéd megirigyelte ezt a vállalkozást, azonnal ő is épített egy plusz szobát. Fűtés nem volt, de valami befúvós csoda előkerült mikor többen szóltunk, hogy hideg van. Ha meg hideg van akkor használnom kell a mosdót, ami felöltözés után a nagyházban elérhető egy kis és egy nagy kutyával való harc után. Sőt, ha a nagy házban éppen nincsenek otthon az oktató öltözik fel egyszer, kétszer, háromszor és át-át kísér, ja és nem biztos, hogy van vécépapír. Na itt kétszer voltam ...
Ha otthon vállalkozom, ha napi szinten fogadok vendégeket, akkor szerintem a minimum a tisztaság és a környezet tisztasága, azaz magyarul az udvaron, ne kelljen átverekednem magam egy két háziállaton és némi csempén, farakáson, ésatöbbin.
Ilyen hosszú bevezető után, akkor térjünk rá a tegnapi tapasztalatra. Jó nagy vihar volt. Fákat is csavart a szél, de a saját házamtól 6 km-re és ez vicc egy nyári zápor volt csupán. A ház ahova érkezem, kívülről (pedig 5 éve vannak itt órák) nincs színezve. De, a vakolat friss, szóval került most rá valami kulimász. Egy tábla hirdeti a jógát és a masszázst. Már-már azt hinné az ember, hogy itt a bejárat, de nem, mert teljesen megkerülöm a házat ahhoz, hogy bejussak. Valamikor az anyós rezidenciája volt ez, de őt átvitték magukhoz (ikerház) és ez maradt a stúdió. Van előtér kényelmes székekkel, van fürdő és van egy parkettázott tér kandallóval. Ha már bent vagy otthonos a légkör. És vannak a társaim. Egy hajlott hátú öreganyó, egy alig tud járni asszonysággal. A hatvanas éveik végén a hetvenes éveik elején járhatnak? És! belobog a 180 cm magas hosszúpuska, szépen manökenalkat. És itt van még két mosolygó alig harminc. És ott állok én a meglepett ötvenes. De hülye egy szó ez az ötvenes!
Az oktató férfi. Végig a saját jógaszőnyegén marad. Se egy ohm se egy namasté el nem hagyja száját. Bár jógaórára jöttem, én ezt az órát gyógytestnevelésnek nevezném. Kellemesen elfáradok, mondhatni megmozgatott rendesen, a koreográfiát, azaz az egymás után következő gyakorlatokat mindenki már tudja, szóval egy összeszokott társaságba kerültem. Nem volt rossz, de jó sem. Lehet teszek még egy próbát vele. Bár, ... délelőtti órák nincsenek, de minden este gyakorolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése