Általában rituálé az huszon éve, harminc pár éve vagy még több, hogy havonta egyszer igénybe veszem a manikűr-pedikűr szolgáltatást.
Most is éppen ülök a szalonban, amikor megérkezik "I.anyuka" és képeket hoz arról, hogy milyen műkörmöket csináljanak a 17 éves, még iskolás lányának. Karmokat kér tulajdonképpen annak a lánygyermeknek, aki nem kicsit túlsúlyos, akinek cukorbeteg nagymamája amputált lábú ... no comment.
Éppen a lábam kerül sorra, érkezik "R.anyuka", jelentős súlyfölösleggel, és hasonmás 16 éves, még iskolás lányával. Őket is ismerem, a nagypapának mindkét lába cukorbetegség miatt amputálva ... no comment.
...
De! attól, hogy nem kommentálom, még elgondolkodom azon, hogy ezek az elhízott "anyukák" a túlsúlyos kislányaiknak, miért műkörmöt fizetnek és miért nem fogják meg a kezüket és KÖZÖSEN indulnak el egy sétára, edzőterembe, jógaórára, valahova ahol egy iciripiciri dolgot tehetnek az egészségükért. Közösen. Egy nem kicsit túlsúlyos, iskolás tininek, miért kellenek műkarmok, háromhetente újratöltve. És miért vannak ilyen szülők, ilyen felelőtlen, öntelt, na jobb ha nem is írok semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése