Valahonnan átfújhatott a szél, bizonyos virágmagot, mert erre a gyönyörűségre találtunk:
A fenyő, nagyon otthon érzi magát, minálunk. Lehet érzi, hogy imádjuk?
Pünkösd ide vagy oda, medence takaritas van!
Délután már csoboghat a friss viz. Az más kérdés, hogy mi mikor csobbanhatunk?
És él a veteményes. Még a mi szemünknek is furcsa a paradicsomsor, de nem telepitettük újra a kipusztult örökzöldeket, még gondolkodunk őszig, hogy mi kerüljön a helyükre.
Olyan, mintha kirándulnék, a fenyő jelképezi a hegyeim. A viz, a tengert. A levendula a mezőket. A meggyfa a pálmafákat.
Akár idilli hangulat is lehetne, ha nem mondanánk el minhárman óránként, félóránként, ötpercenként, hogy hiányzik valaki ebből a ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése